Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Hopp Lajos: A szécsényi konföderáció és a lengyel példa

ta rá a politikai, katonai és pénzügyeket. Valójában a rendi hatalom védelmezői, Rákóczi eredeti elgondolásától eltérően igyekeztek a központi hatalom kiépítésén fáradozó fejedelem kezeit megkötni, s az alkotmányos diéta helyett az ún. „Conventus generalis omnis ordinis et status confoederatorum Hungarorum"-ot létrehozni, amelyet az országgyűlést megillető jogokkal ruháztak föl. S mivel az interregnum kimondására nem került sor, felemás jellegű lett az új kormányzati forma. A szécsényi konföderáció megítélésében még nincs egységesen kialakult vélemény. Volt, aki úgy vélte, hogy ,,a magyar alkotmány történetében példátlanul álló alkotmányi forma átvevése történt" a lengyel „eonfoederatios szervezet" alapján. Más álláspont szerint, amelyet Esze Tamás képviselt a konföderáció megalakítására kiküldött bizottság ülésének jegyzőkönyvéhez írt jegyzeteiben, „a szécsényi konföderáció a lazább szerkezetű, többnyire igen rövid életű és csak egyes csoportokra kiterjedő lengyel alakulásokkal szemben, a formai hasonlóság ellenére is, rendeltetésében, funkciójában inkább az 1505-ös rákosi szövetkezés utóda volt". S egy korábbi közleményre hivatkozva folytatja, hogy „tulajdonképpen nem volt más, mint helyettesítése annak az országgyűlésnek, amelyet az 1687. év óta törvényesen hívtak össze". A szécsényi szervezet tehát nem mondható előzmény nélkülinek a magyar függetlenségi és alkotmányjogi törekvések, történetében. A rákosi (ebből lett a lengyel rokosz szó is) szövetkezésre való hivatkozás indokolt, mivel ezt már a XVI. század elején is konföderációnak nevezték el. A „rákosi mezőn" összehívott országgyűlésen a főpapok, főurak és megyei követek esküvel és aláírt oklevéllel megerősített szövetségben kötelezték magukat, hogy ha II. (Jagelló) Ulászló királynak magva szakad, Magyarország trónjára nem hívnak meg többé idegen uralkodót, s megőrzik a nemzet szabad király választási jogát. A „rákosi mező", a Jagelló-kori országgyűlések színhelye, mind a kortársak, mind az utódok, s kiváltképpen a köznemesség szemében, a nemzeti függetlenségi törekvések jelképévé vált. A híres „rákosi mező"-nek Habsburg-ellenes hagyománya összefügg azzal is, hogy 1458-ban a nemesség itt kiáltotta ki Hunyadi Mátyást királlyá. Ezeket a hagyományokat Rákóczi nem céltalanul akarta életre kelteni, amikor július 1-én kelt meghívójában ,.a régi hajdani országgyűlések formája szerint" eredetileg még Rákos mezejére, szeptember elsejére személyes megjelenési kötelezettséggel, hirdetett országos gyűlést. Csak augusztus 19-én adott utasítást az országgyűlés Szécsénybe (szept. 12.) Nógrád megyébe történő áthelyezésére, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a császáriak kezén maradt Pesttel szomszédos Rákoson a kuruc csapatok nem tudják biztosítani az országgyűlés zavartalan lefolyását. A részvételi kötelezettség kiterjedt a főpapokra, főurakra, a megyék nemességére s a szabad királyi városok követeire is. A fölmerült lényeges lengyel vonatkozással kapcsolatban ki keli térnünk azokra a főbb tényezőkre, amelyek közrejátszottak a rákosi, ül. a szécsényi országgyűlés összehívásában, Az előző évi béketárgyalások tapasztalatai alapján szükségesnek látszott Rákóczi hatalmi pozíciójának és a megszülető kuruc állam politikai szervezetének 20