Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

zódó úton egyenesen észak felé Zagyvaróna irányában támadt, és egyes alegységei 25-én este 8 óráig délről 2 km-re megközelítették Zagyvarónát. Más ezredei ugyanakkor egy km-rel túlhaladtak Inászón, és a Pécskő és Somlyó hegy közötti gerincen kiépített — Salgótarjánt keleti irányból védő — német állásokat támadták. (159) Ugyanennek a védelmi vonalnak déli — Somlyó hegyi — szárnyát a 49. lövészhadtest Kazár irányából érkező magasabbegységei rohamozták meg. A németek itt is szívósan ellenálltak, ez azonban már csak a városból menekülő SS. csapatok visszavonulását biztosító utóvédharc volt. A védekezőknek visszaút nem volt, mert műszaki alakulataik a mögöttük levő fahidat már délután 4 órakor felrobbantották. Az áttörés — bár a harc 34 szovjet katona életébe került — sikerrel járt, és december 25-én, karácsony estén 21 óra körül Forgács-bányatelepnél a szovjet felderítő egységek Salgótarján területére léptek. (Í60) A régi felrobbantott fahíd helyén ma szilárd kőhíd áll, és mellette egy évszázados tölgyfa oldalán egy bronz emléktábla hirdeti: „Hála a felszabadító hadseregnek, mely 1944. december 25-én este 9,30-kor e helyen lépte át városunk határát" A harcokban elesett szovjet hősöket a somlyói és forgácsi bányászok közös sírba temették, és minden karácsonykor felkeresik az emléktáblát és a sportpálya mellett álló vörös gránit emlékművet, hogy leróják kegyeletüket a hősök előtt, akik a város határában adták életüket a magyar szabadságért vívott harcban. (160) Az ellenség utó véd jenek leküzdése után a harcok elcsendesedtek és lassan megindult a havazás. A szovjet elővéd és az utánuk előnyomuló főerők azonban nem tudhatták, hogy a németek — kisebb géppisztolyos csoportokat hátrahagyva — lényegében már elmenekültek Salgótarjánból, és így csak lassan — szinte háztól-házig lopakodva — nyomultak előre a Forgács patak melletti kocsiúton, és hajnalban a Főutat elérve az Üveggyárnál ismét felrobbantott híd állta útjukat. A várost — mintegy megadást jelképező zászló — mindenfelé fehér hólepel borította, és a 26-án reggel a Forgács telepen, Forgács utcán és az üveggyár környékén ébredő lakosok a gyűlölt acélkék és fekete egyenruhás németek helyett már a minden irányból előnyomuló vöröscsillagos, kucsmás és báránybőr subás katonákat láthatta az úton, akik az üveggyár előtt észak és dél felé fordulva megkezdték a város megtisztítását az itt-ott megbújt és védekező ellenségtől és az aknáktól. A feladat nem volt veszélytelen. A házak és üzemek falára nem egy helyen kellett kiírni a műszakiaknak, hogy „VNYIMANYIJE, MINI" (Vigyázat, akna), és napokba tellett, míg helyükbe a „MINE NYET" (Aknamentes) felirat került, de a városban a 49. hadtest felszabadító egységei lényegesebb, komolyabb ellenállásba már nem ütköztek. De december 26-án hajnalban Salgótarjántól délre és északra is megmozdult a frontvonal. Zagyvapálfalvába egyszerre három irány152