Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

ból nyomultak előre a 6., 375., és 110. lövész-hadosztályok alegysé­gei. A község felszabadítása most már csak rövid időt vett igénybe. A magasabbegységek csatlakoztak a hadtest Salgótarjánt megtisz­tító többi alakulatához, és eközben felszabadították — a ma már ugyancsak Salgótarján részét képező — Baglyasalját is. (161) A derült éjszakában a frissen hullt szó szinte világított, és ez jő lehetőséget nyújtott a 3. légideszant-hadosztály ezredeinek, hogy so­raikat rendezve tovább támadjanak nyugatnak. Egységeik 26-án harcolva felszabadították Zagyvarónát, és a mai strand környékén elérték a Salgótarjánból Somoskőújfalu felé húzódó műutat. Este 8 órára a légideszant-hadosztály 2. gárda lövész ezrede Zagyvaró­nától 4 km-rel nyugatra állt, a 10. gárda lövészezred pedig elfoglalta Ponyipusztát. (161) A szovjet hadműveleti térképeken Salgótarján északi részénél egy kis félkör látható, lefelé álló várakkal, és megközelítőleg kelet-nyu­gat irányú hosszú kettős vonal: a hadsereg sávhatárának jelzése Ahol ma az 1919-es emlékműként szolgáló évszázados fa áll, ott hú­zódott 1944 decemberében a sávhatár az 53. és 27. hadsereg között, jelezve, hogy Salgótarján felszabadítása az 53. hadsereg feladata. (162) Ez persze nem lehetett akadálya annak, hogy a hadseregek együttműködve harcoljanak. így, amikor a 3. gárda légideszant­hadosztály 8. lövész ezrede elérte a műutat, a parancsnok azonnal déli irányba fordította egységeit, hogy minden erejükkel nyújtsanak segítséget a 49. hadtest már Salgótarján megtisztításán fáradozó hadosztályainak. Salgótarján tehát fennállása legszebb karácsonyát élte át, aján­dékként a legnagyobbat, a szabadságot kapta a szovjet csapatok­tól. Managarov altábornagy, az 53. hadsereg parancsnoka azonban már jövőre gondolt. Az ellenség a várostól nyugatra levő magas­latokon, Karancsság, Karancsalja, Somoskőújfalu vonalában kísérel­te meg védelmét újjászervezni. A parancsnok ezért utasítást adott, hogy a siker kifejlesztése és biztosítása érdekében a 49. lövészhad­test energikusan vezesse tovább támadását Bocsárlapujtő—Nógrád­szakái általános irányban, és a 24. lövészhadtesttel együttműködve december 28-án reggelre érje el Litkét. (163) Hasonló értelmű fel­adatot kapott a 3. gárda légideszant-hadosztály is, amelynek részé­re Gorcsajev altábornagy — a 35. hadtest parancsnoka — decem­ber 27-én estig elérendő célként Karancskeszit jelölte meg. (164) Az utolsó felvonás, december 26-31 A Plijev lovas-gépesített csoport hadtestének felváltását követően ÁZ 53. hadsereg balszárnyán, a 24. gárda lövészhadtest arcvonal­szakaszán lényegesebb változás nem történt. A 81. gárda lövészhad­osztály védelmi harcokat vívott a Szécsénytől nyugatra levő erdő (Káprás)—Hugyag—Örhalom—Balassagyarmat szakaszon, és meg­kezdte előkészületeit, hogy a kapott parancs értelmében az Ipoly északi partján újabb hídfőállásokat foglaljon el, illetve a régieket kiszélesítse. A 72. gárda lövészhadosztály ezredei nyugatról és dél­153

Next

/
Thumbnails
Contents