Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

— az akkor Nógrád megyéhez tartozó — Pencre, és a Rád község felé vezető utat egy zászlóaljnyi erővel lezárva védelembe vonult. (80) A 9. gárda gépesített hadtest harmadik dandára, a 46. gárda harckocsi dandár — miután Bérceién átadták helyüket a Plijev csoportnak — ugyancsak a már felszabadított Nézsára csoportosult át, majd erőit északnyugatnak fordítva menetből elfoglalta Alsópetényt. Ezt követően az alegységek — gyalogság és műszakiak — harckocsikon észak felé törtek előre és 7-én 18 órakor a dandár felderítői elérték Bánk községet. Az ellenség itt mintegy zászlóaljnyi gyalogos erővel rendezkedett be védelemre, és védelmét 3—4 harckocsival és egy tüzérüteggel is megerősítette. A terep kedvezett az ellenségnek, mivel a község déli részéig nyúló patak, a vasút, valamint az előtérben levő magaslatok megkönnyítették a németeknek a védelmi harc megvívását. Doronkin gárdaőrnagy zászlóaljának géppisztolyos lövészei a Vágáshegyi erdő oltalma alatt rejtve megközelítették a vasútállomást. A rohamot a község déli szélén levő erdőből indították, és az sikerrel is járt: a vasútállomás hamarosan a szovjet katonák kezére került. A harckocsizók ezalatt délnyugatról megkerülték a védelem támpontjait —•, bár nehézségek közepette — átkeltek a patakon és a tó nyugati partján egészen a templomig törtek előre. A dandárparancsnok rakéta je'ére — a 2. gárda harckocsizászlóalj ágyúi tüzének fedezete alatt — rohamra indultak Doronkin géppisztolyosai is, és 7-én 19 órára Bánk községet sikerült teljesen megtisztítani a fasiszta csapatoktól. (81) Szinte ezzel egy időben a hadtest 31. gárda gépesített dandára elfoglalta Rétságot, (ahol a németek egyik harckocsizó kiképző iskolája volt), és ott 14 használható harckocsit és rohamlöveget zsákmányolt. A rendkívül gyors előrenyomulás azonban veszélyt is rejtett magában. A hadtáp egységek a tartalékok előremozgása során az utakon keletkezett nagy „dugók" miatt lemaradtak, és a 46. gárda harckocsidandár további előnyomulását nagyban veszélyeztette az üzemanyaghiány. A támadást ennek ellenére folytatni kellett, és az nem remélt sikerrel járt. A dandárparancsnok 21 óra 30 perckor — Loza gárda főhadnagy parancsnoksága alatt — egy harckocsiszázadból és két géppisztolyos szakaszból álló előrevetett osztagot indított útra Nagyoroszi térségébe, azzal a feladattal, hogy vágják át az ipolyság—balassagyarmati vasútvonalat. Az előrevetett osztag lényegében ellenállás nélkül határozott menettel közeledett Borsosberény felé. A községtől 2,5 km-re azonban a felderítők ellenséges gépkocsikat és gyalogságot jeleztek. Az osztag — menetalakzatban maradva — tűzzel és lánctalppal tört az ellenségre. A németeket a váratlan éjszakai roham teljesen elképesztette és fegyvereiket és felszereléseiket eldobálva az erdőbe menekültek. A harckocsik a szétszórt fegyverzetet a sárba taposva tovább haladtak, és az osztag menetből elfoglalta Borsos127