Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

jobbszárnyán — a háromnegyedórás heves tüzérségi előkészítés után 10 óra 15 perckor I. M. Managarov altábornagy 53. hadseregének négy hadosztálya indult rohamra. Bár a harckocsi-támogatás nélkül végrehajtott támadás során a 49. és 24. lövészhadtest alegységei Szűcsinél és Rózsaszentmártonnál több helyen beékelődtek az ellenség védelmébe, a szovjet csapatok a nap folyamán lényegesebb teret nem nyerteik. (67) Ennek ellenére a támadás nagy segítséget nyújtott a balszárnyon támadó 7. gárda hadseregnek, mivel az egyidejű támadás lekötötte az ellenséget, és meggátolta az erők átcsoportosításának lehetőségét. A Szűcsi—Lőrinci—Hatvan—Kartal között december 5-én indított támadás első napi eseményeit együttesen értékelve megállapíthatjuk, hogy bár a támadó csapatok az eredetileg december 5-re kitűzött terepszakaszokat — az ellenség vártnál szívósabb ellenállása következtében — nem érték el, a támadás sikeres volt, mivel a csapatok kedvező helyzetbe kerültek, hogy megkezdhessék a siker ki-« fejlesztését a védelem mélységébe. A siker kifejlesztése, december 6 A 9. gárda gépesített hadtest harcosai a december 6-ra virradó éjszaka nem igen gondolhattak alvásra. A 46. gárda harckocsidandár Erdőtarcsa felszabadítását követően az ellenség további visszaszivárgásának megelőzése érdekében még az éj folyamán megkezdte a környék megtisztítását. A második lépcsőben előnyomuló 83. harckocsiezred és a 18. gárda gépesített dandár a már felszabadított Nagykökényes irányában, ellenlökést végrehajtó német századdal bocsátkozott harcba és a támadó század felét megsemmisítette, a többit szétszórta, illetve fogságba ejtette. Az ellenség négy rohamlövegéből kettőt kilőttek, kettőt pedig sértetlenül zsákmányul ejtettek. A terep megtisztítása és az oldalak biztosítása után Mikho gárdaalezredes 46. harckocsidandára azonnal támadásba lendült. Hajnali 3 órakor a harckocsizók elérték Nagyuzsapuszta előterét. A terep itt az állandó esőzések következtében — szinte mocsárrá változott és Jelizarov gárdaszázados alegységének és a műszakiaknak kemény két órai munkával sikerült csak ezen az egy km-es szakaszon az áthaladást biztosítani. A munkát a harckocsideszant géppisztolyosai a Nagyuzsapusztától északra levő magaslat elfoglalásával biztosították, és így a harckocsizók 5 órakor végre kiértek a Vanyarc felé vezető köves útra. (68) A két órás időveszteség kedvezett az ellenségnek, mivel az lehetővé tette, hogy elszakadjanak az üldözőktől, és Vanyarc község előtt számukra kedvező terepen hevenyészett védelmi rendszert építsenek ki. A támadók azonban nem hagytak időt a vé'delmi munkák befejezésére, és a kövesútra térés után 20 perccel Jelizarov páncélosai már Vanyarctól alig egy km-re voltak és felkészültek a község menetből való elfoglalására. 122