Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

megsemmisítve tovább törhetett előre Nagykökényes irányába. (61) Az igen kemény — a vártnál lényegesen erősebb — ellenállást tanúsító fasiszta csapatok Nagykökényes déli szélén ismét megállásra kényszerítették Abramov páncélosait. A dandár parancsnoka —, hogy az ellenség ellenállását megtörje és még a sötétség beállta előtt biztosítsa az előrevetett osztag előnyomulását észak felé — újabb harckocsizó egységeket küldött az osztag segítségére, és ezek rövid idő alatt megsemmisítették a Nagykökényestől délre levő ellenséges tűzfészkeket. A németek — annak tudatában, hogy az állandó esőzések következtében a felázott földeken a páncélosok nem mozoghatnak — a támadást délről, az országúton várták. Jakuskin gárdaszázados és Scserbany gárdafőhadnagy 1. és 2. gárda harckocsizászlóalja azonban Mikho gárdaalezredes parancsára nyugat felől megkerülte a községet és így a Nagykökényes előtti hídnál fedezékben levő ellenség hátába kerültek. A váratlan csapás meglepte a fasiszta csapatokat, akik védelmi állásaikat azonnal feladták, és a brigád harckocsijai szinte a visszavonuló ellenség sarkában nyomultak be Nagykökényesre, amit félórás kemény harc után sikerült felszabadítaniuk. (62) Az előrevetett osztag egységei a község északi szegélyén gyülekeztek, majd soraikat rendezve, lőszert vételeztek és felkészültek a támadás folytatására. Ionov gárdahadnagy harckocsiszakasza Héhalom felé, Iszajkin gárdaalhadnagy páncélosai pedig Erdőtarcsa felé indultak az ellenség üldözésére. Ez utóbbiak Nagykökényestől északnyugatra 2 km-re az útkereszteződésnél — már Nógrád megye mai határán belül —• szétverték a visszavonuló németek nem nagy ellenállást tanúsító, három ágyúból és gyalogsággal megrakott hat gépkocsiból álló menetoszlopát. (62) Szabaddá vált az út Erdőtarcsa felé, és így — a rendelkezésre álló adatok alapján — Iszajkin gárdaalhadnagy harckocsi szakasza volt az első szovjet egység, melynek katonái — felszabadítóként — a mai Nógrád megye területére léptek. A felderítő szakasz a sötét éjszakában rendkívül óvatosan mozgott előre, ellenállással azonban nem találkoztak. Éjjel 11 órakor Iszajkin harckocsizóinak előőrse elérte Erdőtarcsa déli szegélyét. A községben teljes csend volt. A lakosság a pincékben bújt meg, de tető alá húzódtak a viharos decemberi szél és az eső elől a támadásra nem számító német katonák is. Az utcán csak egy járőr sétált fel és alá. Az előrevetett osztag parancsnoka jelentette a helyzetet a dandárparancsnoknak, és engedélyt kért Erdőtarcsa meglepetésszerű éjszakai megrohamozására. Mikho gárdaalezredes a tervhez hozzájárult, és parancsot adott, hogy a rohamozó egységek a falu északi szegélyének elérése után ne álljanak meg, hanem nyomuljanak tovább előre Vanyarc irányában. Abramov gárdahadnagy harckocsiszázada az úton menetalakzatba fejlődve támadott, kétoldalt pedig Kucserov gárdafőhadnagy géppisztolyosai rohamoztak. 120