Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

Tudományos dolgozatok, tanulmányok - Gáspár János: Nógrád megye felszabadulása

Az előzmények. A harchelyzet november közepéig. Mint az előzőekben már jeleztem, Wógrád megye felszabadítása konkrét tervként első ízben Malinovszkij marsall 1944. november 16-i parancsában fogalmazódott meg. Mik voltak röviden ennek a parancsnak közvetlen előzményei? A 2. Ukrán Front csapatai 1944. október 28-ig lényegében teljes szélességében elérték a Tisza vonalát, sőt azon átkelve — a DunaTisza közén birtokba vett 20—100 kilométer mély és 120 kilométer széles nagy hídfőállás mellett — további hídfőket foglaltak el. Az ellenség jelentős veszteségeket szenvedett (8), de az október elejei állományhoz képest nagymértékben megfogyatkozott a front lövészhadosztályai harcosainak száma is. A lövész századok létszáma 70—75 főre, a géppuskás és aknavetős századoké pedig 35—40 főre csökkent. (9) Különösen a debreceni páncélos csatában nagy anyagi és emberveszteségeket sz3nvedtek a gépesített és harckocsi hadtestek is. Emellett a harckocsik és rohamlövegek zöme a 2—2500 km-es harci út megtétele után javításra szorult, kedvezőtlenné vált a lőszer ellátás, az utánpótlás ideje is jelentősen meghosszabbodott az erősen megrongálódott állapotú utakon. (10) Malinovszkij marsall — a Főparancsnokságnak adott részletes jelentése alapján — azt várta, hogy az adott helyzetben a támadás folytatásához szükséges erők felvonultatására, (a hadosztályok feltöltéséhez) megfelelő felkészülési időt kap. A Magyarországon erre az időre kialakult politikai és katonai helyzet azonban azt kívánta, hogy a szovjet csapatok minél hamarabb kezdjék meg tevékenységüket Budapest térségében. Malinovszkij — a helyzetet mérlegelve — október 28-án a Főparancsnoktól telefonon mindössze 5 nap haladékot kért a támadás megindítására, Sztálin azonban a vezérkar javaslata alapján határozott parancsot adott a támadás október 29-i megindítására. (11) Az események alakulása a Frontparancsnok aggályait igazolta, a 46. hadsereg ereje kevésnek bizonyult Budapest gyors, menetből való elfoglalására. Bár az ellenséges állások áttörése az október 29-én 95 km-es arcvonalon megindított támadás során sikerült, és az első lépcsőben támadó 2. és 4. gárda gépesített hadtest előrevetett csapatai november első napjaiban Budapest közvetlen előterébe jutottak, az ellenségnek erre az időre sikerült erőinek átcsoportosítását befejeznie, és a fővárost védő Atilla vonalat nagy erőkkel megszállnia. November 4-én tehát — amikor a front összfegyvernemi magasabb egységei elérték a gépesített hadtestek vonalát — már késő volt ahhoz, hogy délről mért csapással elfoglalják a fővárost. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a szovjet csapatok arcvonalának közepe hegyes ékként egészen Budapestig ért, a szárnyak azonban nagyon lemaradtak. (12) A. helyzetet értékelve a Főparancsnokság november 4-i direktívájában a 46. hadsereg támadásának ideiglenes leállítása mellett el106