Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

Kétségtelen vallási háttér húzódott meg az mögött is, hogy a váci püspök és az esztergomi káptalan birtokain (Csesztve egy része, Cserhátsurány, Vadkert (Érsekvadkert), Dejtár, Patak, stb.) csak katolikus lakosokat találunk a XVIII. század első felében.

31 Bizonyára ilyen szempont alapján népesítették be katolikus németekkel Berkenyét 1717-ben.

32 A XVII. század végének és a XVIII. század első évtizedeinek nagyobb bevándorlási hulláma után, a családok beköltözése tovább tartott. Az új lakók letelepedését elsősorban az eddig megyénkben lakott jobbágyok és zsellérek szökése tette lehetővé, amelynek folyamatossága az egész vizsgált időszak alatt megfigyelhető. Egyes falvakban a házhelyek számának megnövekedése, vagy azoknak apróbb telkekre való felosztása, a majorsági gazdálkodás munkaerő igénye is újabb családok letelepedését tette lehetővé.

33 Az új lakók többsége továbbra is az északi megyékből költözött megyénkbe. 1831-ben Zólyom megyeiek telepedtek le Romhányban, hogy az ott elnéptelenedett házhelyeket benépesítsék.

34 II. A jobbágyi földbirtok (telki állomány, bérlet, irtvány) Az újratelepítéssel egyidőben a művelés alá kerülő föld, a lakosság létszámának növekedésével állandóan gyarapodott. Míg 1715ben az egész megyében 16 372 köblös szántót, 290 köblös irtványt és 745 kaszás rétet, addig öt évvel később 1720-ban már 28 795 köblös szántót, 524 köblös irtványt és 6434 kaszás rétet írtak össze.

35 A növekvő számadatokból arra gondolhatnánk, hogy a XVIII. század elején, illetve annak első felében, bőségesen jutott föld a megye parasztságának. Ha gondosan áttanulmányozzuk az 1728. és az 1770. évi összeírásokat kitűnik, hogy korántsem beszélhetünk általános földbőségről.

3(i Időszakosan ugyan nagy eltéréseket tapasztalhatunk a megye északi és déli részei között. A XVIII. század elején Turopolya (Turmező) — Udornya (Udvarház) — Poltár vonaltól északra fekvő községek többségében csak negyedtelkes jobbágyokat találunk. Ugyanebben az időben a megye déli részén lévő falvak (Csecse,

37 Kökényes,

38

) lakói még arról vallanak, hogy ott esztendőnként a „ .. . Sellér házakra szintén úgy ki méri az falu az Szántó földet s réteket, valamint más egész házhelyre." A jobbágyoknak a megyéhez küldött panaszos leveleiből arról értesülhetünk, hogy a megye középső részére is a földhiány volt a jellemző. A baglyasaljaiak 1737-ben kelt levelében olvashatjuk, hogy az egy házhely után három nyomásra osztott sovány földből egy nyomásra három kilánál nem vethetnek többet.

39 Kishartyánban egy házhely után 5—6 kilát letett elvetni egy-egy nyomásra.

40 A parasztságnak a földhiány pótlására két lehetőség kínálkozott: az uradalmi földek árendába vétele, új irtvány földek létesítése. A megye földbirtokosai közül, a XVIII. század első felében a birtok szétaprózódottsága, munkaerő, az önálló gazdálkodáshoz szükséges 98