Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

anyagi felkészültség (igaerő, munkaeszköz) hiánya miatt csak kevesen gondolhattak a majorsági gazdálkodás beindítására. A házhelyek után fel nem osztott földeket a jobbágyoknak adták árendába. A homokterenyei jobbágyok 1711-ben heted dézsmára béreltek földet az uradalomtól.

41 Ugyan ebből az időből — a megye első monográfiájában — Terény községről megjegyzik: „...határa szűk, nem tudja eltartani sűrű lakosságát, azért a szomszédok földjeiből évi bérért kénytelenek földjeiket bérelni... "

42 1737-ben a kishartyániak Kisfalud pusztát vették árendába.

43 A felsőszátokiak az alsószátoki Sándor István földbirtokostól béreltek földet.

44 A parasztság földigényét a megye jelentős részén azonban nem az árendás, hanem az irtványföldek létesítése elégítette ki. A földbirtokosok szívesen engedték át szálas és cserjés erdőiket a jobbágyoknak és zselléreknek, hogy azokból minél előbb művelhető szántóföldet, kaszálásra alkalmas rétet alakítsanak. Az irtáshoz való kedvet még három évi kedvezménnyel is igyekeztek fokozni. Heted dézsmát ugyanis csak az irtást követő harmadik év eltelte után kért a földesúr. Az irtás mértékét a rendelkezésre álló erdő területe határozta meg. A megye középső részén, az erdőben gazdag Becske,

45 és Varsány községekben „ ... még az ki Földes Urat nem ismer is, szabadon irt az egész határban valahol teczik akár földet, akár rétet."

46 Az erdőben szegényebb déli vidékeken csak a nagyobb telekkel rendelkező jobbágyoknak volt szabad korlátozás nélkül irtani,

47 A hegyes és terméketlen északi vidéken kevés irtványfölddel találkozhatunk.

48 A XVIII. század első felében a telki, az árendás és az irtványföld szabad utat biztosított a paraszti gabonatermelés kibontakozásának. A szécsényi és füleki járás több községében már hagyományos gazdálkodást folytattak.

49 A föld trágyázásával is gyakran találkozhatunk. 50 Sajnos arra nincs adatunk, hogy az egyes paraszti gazdaságokban mennyi volt egy-egy évben a gabonatermés. Közvetett adatok alapján azonban mégis megnyugtatóan bizonyíthatjuk a viszonylag nagyarányú gabonatermelés megindulását. A rendelkezésünkre álló adatokból csupán kettőt említünk: 1735-ben Túri György egésztelkes nőtincsi jobbágynak 105 kila búzája (kb. 52 mázsa) ment tönkre a tűzvész alkalmával.

51 Jánosi György ludányi egész telkes jobbángynak kilenc szuszékja égett el, amelyek együttesen 242 kila gabona tárolására voltak alkalmasak.

52 A paraszti gabonatermelés fokozódására utal az 1715. évi összeírás is, ahol a szécsényi járás községeinél gyakran olvashatjuk azt a megjegyzést, hogy itt a lakosoknak gabonafeleslegük van.

53 Az uradalmi birtokon kibontakozó gabonatermeléssel kapcsolatban is csak néhány adatot közlünk. Bene Ádám özvegye Egri Éva az 1754. évi aszályos esztendőben 1392 kila búzát adott 6 %-os kamatra keszegi,

54 legendi,

55 pataki,

56 bokori,

57 tereskei,

58 vadkerti

59 jobbágyainak. 1713-ban Meskó János petői uradalmában nyolc vermet számoltak össze, mindegyikében száz kila búzával.

60 Palo Pál 58 éves tanú vallomásából tudjuk, hogy 1754-ben Ráday Gedeonnak 95 darab egyenként 50—100 kilás gabonás verme volt Halásziban (Ludányhalászi) .

61