Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Az állattartással kapcsolatos építmények Észak-Cserhát falvaiban

csökkenésével. Korábban a padláson, az e^esz alatt rudakra fűzve tárolták a kukoricát. E tárolási módnál a /osztáskor ügyelni kellett arra, hogy két-három szál sustya maradjon a csövön, amellyel a csöveket összekötötték, majd így a rudakra akaszthatták. A kukorica szárítóban történő tárolásnál a csöveket simára lehetett fosztani, vagyis a munkafolyamat ezzel egyszerűbb és gyorsabb lett. A kukoricát nem kellett a padlásra felhordani, rudakra felrakosgatni, a szárítóban ömlesztve tárolhatták. A munkafolyamatok egyszerűsödése segítette elterjedését. A téglalap alakú szárítót — amelyet gyakran górénak is neveznek — mindenki házilag készítette el. A vázát fából, újabban vascsőből is készítik. Oldalát dróthálóval, vagy léccel borítják be. A hálót vagy lécet olyan sűrűn kell felszögezni, hogy a madarak ne tudjanak bemenni. Az udvaron ott állítják fel ahol hely van, de ha lehet az istállóval szemben levő disznóól mellett helyezik el. Gondosan ügyelnek arra, hogy levegős helyen legyen, mert akkor könynyebben szárad a benne levő csöves kukorica. A kukoricaszárító a vizsgált községek mindegyikében megtalálható. (15. kép) 15- kép- Léc oldalú kukoricaszárító. Cserhátsurány, 1967 Pajta A pajtát — éppen úgy mint a kukoricaszárítót — azért soroljuk az állattartással kapcsolatos építmények közé, mert az állatok takarmánya egy részének elhelyezését biztosítja. Vagyis előfordulásuk öszszefügg az állattartással. Bár a pajta eredeti funkciója a szemnyerés és a kévébe kötött gabona tárolása, de a gazdasági év jelentős részében itt tartották a jobb minőségű szénát is. Az első világháború után, a 88