Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Az állattartással kapcsolatos építmények Észak-Cserhát falvaiban

Hidas A hizlalásra fogott sertések részére készített építményeket nevezik hidasoknak. A hidas és az ól név ma már nem él eléggé elkülönítve adatközlőink emlékezetében. Gyűjtéseink során csupán néhányan emlékeztek arra, hogy a hidasba fogott sertés hízó sertést jelent. A hidas elnevezés eltérő értelmezéséből nem szabad arra gondolnunk, hogy ez az építmény parasztságunk egy újabb találmánya, vagy viszonylag csak egy szűkebb területen volt elterjedve. Levéltári forrásaink arra utalnak, hogy a XVIII. században és a XIX. század első felében, a két egymástól eltérő építmény eléggé általános volt megyénkben. A hidast inkább a gazdagabbak udvarán találhattuk meg. Építőanyaga nem tér el a disznóóltól. Formai kivitelben annyi különbséget találunk a hidas és ól között, hogy a hidashoz nem építenek karicsot, ezzel is csökkenteni kívánják a hízó mozgási lehetőségét. A karicsban gyorsan lemozogná súlyát. Minél többet pihen annál gyorsabban hízik. Ezért a hidas belseje is kisméretű, éppen hogy megfordulhat benne. A téglalap alakú építmény egyik keskenyebb oldalára helyezik el a vályút, melybe az elkészített darát leveles ajtón keresztül öntik be. A hidasnak és sertésólnak meghatározott helye nem volt az udvaron. Oda építették ahol éppen hely volt. A lakóépülettől azért igyekeztek minél távolabb elhelyezni. (14. kép). 14- kép- Hidas- Nagylóc, 1964 Kukoricaszárító A két világháború között jelenik meg vidékünkön, de csak a második világháború után válik általánossá. Elterjedése összefügg a birtokaprózódással, ezt követően a kukoricatermelés lehetőségének