Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kovács János–Say István: Száz éve született Seidner Mihály

di járműveken nyerhet alkalmazást."

5 A levél ezen túl bő részletességgel tartalmazza a megállapodás körülményeit. A válasz az év június 1-én kelt, és így zárul: „A fent idézett levél tartalmával mindenben egyetértek és maradok kiváló tisztelettel: Kandó Kálmán."

6 Kandó a megvásárolt elvet felhasználta a fázisváltó mozdonyok megalkotásánál. Valamennyi ilyen típusú mozdonynak azóta is egyik működési elve ez. A szabadalomra építette nem egy későbbi tervét maga a feltaláló is. Nagyobb mérnöki munkáim című kéziratában

7 írja Seidner Mihály az alábbi önéletrajzi sorokat: „Budapest Elektromos Műveinek 1918-ban javaslatot nyújtottam be a fővárosi gőzerőművek kooperációjára és ezzel az energiatermelés gazdaságossá tételére. A javaslat évi 50 000 waggon szén megtakarítást jelentett." A Wekerle Sándor miniszterelnöknek benyújtott javaslat nagy visszhangra talált kormánykörökben is.

8 Seidner javaslata mögött ekkor már országos jelentőségű munkák tapasztalatai sorakoztak. A kísérleti laboratóriumi és a gépszerkesztési munkák után ugyanis a Ganz már hamarosan odakerülését követően villamos erőművek tervezésével bízta meg. Részt vett Kolozsvár, Fiume. Herkulesfürdő, Gödöllő, Orsova villamosításában, de cége megbízásából 1913-ban lóháton Albániát is bejárta, hogy felmérje villamos energia termelésének lehetőségeit, így a fővárossal foglalkozó tervei megalapozottak lehettek. Megvalósításukra az I. világháború után sor is került. A téma a Tanácsköztársaság idejére érett meg igazán, ekkor részt is vehetett „Budapest energiaszükségletének gazdaságos termelése", valamint a „Kalorikus és hydraulikus művek kooperációja" című tanulmányainak részleges gyakorlati megvalósításában is. Társadalmi szempontból elképzelésének lényege a magánkézben levő villamos erőművek és az üzemi erőművek államosítása és azonnali hálózati egységesítése volt. Ezek az elvek és a gyakorlati munka megvetették az energiatermelés és -elosztás fővárosi rendszerének alapjait, s ezeken az alapelveken lényegi változás azóta sem történt. Seidner Mihály többszöri megnyilatkozása szerint is megengedhetetlennek tartotta, hogy a műszaki tudományok eredményeit háborús célokra használják föl. Ez a szemlélet vezette őt korának szakszervezetekbe tömörülő értelmiségiéi közé. 1917-ben a mérnökértelmiségiek vezetésével megalakult az Ipari és Közlekedési Tisztviselők Országos Szövetsége (IKTOSZ), amelynek vezetősécri tagjai közé választották. 1918-ban szervezték meg a radikálisabb Alkalmazott Mérnökök Országos Szövetségét (AMOSZ), amelynek november 17-i alakuló ülésén őt választották meg az egyik alelnöknek. A miniszterelnöknek benvújtott javaslat ekkorra már bizonyos közéleti hírnevet is szerzett neki. Ezzel egyidőben érte az a megtiszteltetés, hogy a budapesti Műegyetem magántanárrá képesítette, és ezt a képesítést a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyta. Seidner a Műegyetemen „Az 223