Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Balázs László: Nógrádi László (1871–1939)

jából ítélik meg a játékot.'"' Rendkívül fontosak azok a következtetései és megállapításai, melyeket a játék értékére, szerepére vonatkozóan tesz. Játék nélkül nem tudja elképzelni a gyermek fejlődését. Fontosságát és hatását sokkal nagyobbnak tartja, hogysem pusztán csak az iskolás kor előtt volna felhasználható a gyermek nevelésében: „A játéknak be kell jutni az iskolába és helyét el kell foglalni a nevelő-eszközök között, itt és a családban is."

5 Nagy szerepet tulajdonít a játéknak a fizikai fejlődés és az egészség szempontjából, nemkülönben az értelmi, érzelmi és művészi nevelésben. Hangsúlyozza a különböző játékok ismeretgyarapító funkcióját, és a játéknak mint az érdeklődés fenntartásának és fokozásának egyik nagyon fontos eszközét. Felismeri és lényegesnek ítéli meg a játék képzeletfejlesztő erejét. Nemcsak a pedagógiai, hanem a társadalmi értékét is felfedezi a játéknak: „A játék kapcsolja össze a gyerekeket, ez mintegy a gyermektársadalom összetartó ereje, s az a gyermek, amelyik játszik, már szociális életet él."

6 Fenti, tudományos igénnyel megírt művének az is nagy értéke, hogy mind felépítését, mind stílusát tekintve rendkívül olvasmányos, a nem szakember számára is érthető, és így valóban betölthette korában a népművelési funkciót is. Igazán kár, hogy ez a jelentős és értékes munka valahogy elfelejtődött. Elméleti és gyakorlati pedagógiai munkásságának fontos területe volt az ifjúsági irodalom. Ö maga is írt az ifjúság számára műveket, melyet országszerte ismertté tették nevét. Bennünket most elsősorban nem mint szépíró, hanem mint pedagógus izgat, mert az ifjúsági irodalommal kapcsolatos elméleti munkái annyira értékesek, hogy ezen a területen — a lényeget tekintve — ma sem vagyunk sokkal előbbre. 1913-ban a Magyar Gyermektanulmányi Társaság fennállásának 10. évfordulója alkalmából az alapító Nagy László tiszteletére emlékkönyvet adtak ki a munkatársak. Szerkesztőié Nógrádi László. Ebben az emlékkönyvben jelenik meg A Gyermekirodalom című tanulmánya, melynek sok igaz és jelentős megállapítását az elmúlt évtizedben is gyakran hallhattuk, olvashattuk az ifjúsági irodalommal kapcsolatos viták során, sajnos Nógrádira való hivatkozás nélkül. (Az 1960-as években lezajlott viták sok olyan kérdés körül bonyolódtak, melyeket már jóval annak előtte — az elsők között Nógrádi is — tisztázták.) Tanulmányának elején közli, hogy aki gyermekkel foglalkozik — legyen az szülő, pedagógus, vagy tudós —, annak kötelessége a gyermekirodalommal foglalkoznia. A korabeli helyzetet elemezve megállapítja, hogy a gyermekirodalmat olyasminek gondolják, ami egészen más mint az irodalom. Ennek okát abban látja, hogy az ifjúságnak szánt irodalom már régen letért az igazi művészet útjáról, mert az iskola befolyása alá került, eszköze, szócsöve lett a nevelési céloknak, mert tendenciózussá vált, megtelt nacionalista, moralista és pedagógista 215