Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Balázs László: Nógrádi László (1871–1939)

módszereit illetően. Osztályt kellett ismételnie. A következő tanévekben tandíjmentességet és segélyeket élvez, melyből egyértelműen lehet következtetni a Ruik család anyagi helyzetére, ugyanis ezekben a kedvezményekben csak az a tanuló részesülhetett, aki a kérvényhez szegénységi bizonyítványt is tudott csatolni. 1892-ben iratkozik be a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemre, magyar-latin szakra. Az 1895/96-os tanévben már a Sáros megyei Kisszebenben, a kegyes tanítórendiek vezetése alatt álló „Kis-gymnázium"-ban tanít mint helyettes világi tanár. A gimnáziumot 1739-ben alapította gróf Dessewffy István lovassági tábornok. Ez a felvidéki tanintézet a valláserkölcsi nevelésben és a „tudományos" képzésen kívül azt a célt is maga elé tűzte, hogy a magyar nyelv terjesztését előmozdítsa, annak szellemét ápolja, és, hogy általában olyan nemzedékeket neveljen, amelynek nemcsak a nyelve, hanem érzelme is magyar. (A tanulók nagy része szlovák anyanyelvű volt!) Ezt a törekvést nem is rejtették véka alá, mint azt a gimnázium értesítőjében olvashatjuk: „ ... s ezen kívül a vidéknek, de leginkább a városnak magyarosító misszióját végezi"

1 (ti. az iskola). A tanulók jelentős része elsősorban anyagi, de nyelvi okok miatt is kimaradt az iskolából. A fiatal helyettes világi tanár azonnal bekapcsolódik az iskola munkájába, tanítja a magyar, latin és német nyelvet, ő a tanári könyvtár őre, részt, vesz a gimnázium történetének megírásában. Munkatársa lesz a Felső Magyarországnak (Kassai Szemle), az Iskolai Szemlének és a Gömör-Kishontnak. Közben elkészíti doktori diszszertációját Bajza József kritikai működése címmel, mely 1896-ban meg is jelenik Kassán, miután május 4-én bölcsészettudorrá (doktorrá) avatták fel. A téma továbbra is foglalkoztatja, monográfiát készül írni Bajza József életéről és működéséről. Tudomásunk szerint ez a monográfia sohasem készült el, illetve csak egy részlete jelent meg a gimnázium 1896/97-es értesítőjében. Irodalmi és pedagógiai érdeklődése intenzív, ismereteinek, tapasztalatainak hangot is ad a sajtóban. Ebben az időben jelennek meg Az irodalomtörténet tanításáról, a Szellemi képzés, A könyvtárak a pedagógiai fontossága, a Történelem és irodalomtörténet, A kritika és irodalom, az Irodalom és közönség, az Irodalmi divatok, Az új költészet stb. című írásai. Okvetlenül idézni kell néhány gondolatot ezekből. A mai pedagógusoknak is nagyon ismerősnek hangzanak azok a gondolatok, melyeket a Szellemi képzés című írásában olvashatunk. Arról szól, hogy a gimnázium az elemire panaszkodik, az egyetem meg a gimnáziumra, mert nem kap képzett anyagot. Felveti a mennyiség és a minőség, továbbá a módszer problémáját az oktatásban. A magolásra kényszerített tanulók teljesítményét „ verkli produkciók"-nak nevezi. A módszerben, a módszerek megválasztásában látja az oktatási problémák okát: „ ... az a baj, 210