Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Cseplák György: A salgótarjáni Pécskő hegyről származó későrézkori edénydarabokon megfigyelt emberi ujjlenyomatok és ujjbegyköröm-lenyomatok összehasonlító vizsgálata
12. ábra: A torzóról készített agyaglenyomat a köröm szélének alakjával, a körömhúr méretével és domborulatával. Megbeszélés A pécskői és más, nem korongozással készült többezer éves edény, vagy edénydarab átnézésekor feltűnt, hogy nagyon ritkán található rajtuk ujjlenyomat, annak ellenére, hogy az edények kézzel készültek. Fel kell tételezni, hogy az ujjnyomok visszahagyását már akkor is kerülték, azok csak véletlenül kerülhettek az edényekre. Ujjlenyomatokat kiégetett, de még a használatbavétel előtt eledénydarabnak levált a külső bevonata, a kisebbiken lényeges díszítési hiba van. Közös tulajdonságuk, hogy egyiken sem láthatók használat nyomai. A szécsényi múzeum anyagában talált ujjlenyomat az évezeredek alatt a földben ment tönkre. Az ujjlenyomatok nehezen megfigyelhető képződményei a régészeti anyagoknak, mivel kizárólag ráeső fényben és nagyítóval vehetők észre. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy az amúgy is kisszámú ujjlenyomat nem kelti fel a régészek, muzeológusok figyelmét. A szakemberek érthető módon az edény, vagy a töredék más tulajdonságaira összpontosítják figyelmüket. Nehezíti a megfigyelést az a tény is, hogy a földben eltöltött évezredek az ujjlenyomat-nagyságrendű feiületi rajzolatokat többnyire tönkreteszik. A földdel szennyezett cserepek erőteljesebb tisztítása is károsíthatja az emberi kéz finomabb nyomait. Az elmondottakból kitűnik, hogy értékelhető ujjlenyomatot magán viselő edénytöredékek megtalálására csak szerencsés esetben lehet számítani. 205
