Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Cseplák György: A salgótarjáni Pécskő hegyről származó későrézkori edénydarabokon megfigyelt emberi ujjlenyomatok és ujjbegyköröm-lenyomatok összehasonlító vizsgálata

Az általam vizsgált ujjlenyomatok vizsgálata és összehasonlítása során kitűnik, hogy a hámlécek rajzolata és egymástól való távolsága megegyezik a ma emberének hámléc-rajzolatával. Földbe kerülésük óta eltelt kereken 4500 év alatt, — Kutzián

2 által megadott keltezés szerint számítva az időt, — a méretek nem változtak. Ezen idő alatt 150 nemzedékváltás zajlott le, ha egy nemzedékváltás idejét 30 évnek számítjuk. Érdekes következtetés vonható le az ujjbegy-díszítéses edénydarabok vizsgálatából. A benyomatok alakjából, a körömhúr állásszögéből bizonyítottnak vehető, hogy a késő rézkor emberei a vizsgált esetekben az ujjbegy-benyomatos díszítéseket jobb kezük hüvelykujjával végezték. Az edénydarabok tanulsága szerint természetesen díszítettek mással is, tárgyakkal, csontdarabokkal. Az ujjbegy-díszítés nem tartozik a leggyakoribb díszítési módszerek közé. A körömhúr hossza és a köröm domborulata alapján fel kell tételezni, hogy az edények készítése férfiak feladata volt. Figyelembe véve a körmök akkori jelentőségét, nem tételezhető fel, hogy azokat ujjbegyig levágták, így csak a folyamatos munkában kophattak le. Hosszú (nem kopott), gracilis körömbenyomatok láthatók a torzón. A méretek alapján arra kell következtetnünk, hogy ezek női, még inkább gyermekkéztől származnak a kultikus, illetve a játék céljait, vagy a műveltség gyakorlását szolgáló alkotások. összefoglalás A szerző véleménye szerint több, fontos tényezőtől függ, hogy a régészeti korokból származó edénydarabokra rákerült ujjlenyomat napjainkban megtalálható legyen. Megfigyelései alapján megállapítja, hogy az eltelt 4500 év alatt az ujjbegy hámrajzolatának méreteiben nem következett be változás. Megítélése szerint a pécskői településen talált edények készítése férfiak feladata volt, akik azokat jobb kezük első ujjának begyével díszítették, míg a torzó díszítése női, vagy még inkább gyermekkéztől származhat. Irodalom 1. Belitzky János: Salgótarján története: „Az őskortól a honfoglalásig" című fejezet. 13—30. old. Salgótarján, 1972. 2. B. Kutzián Ida: A korai rézkori tiszapolgári kultúra a Kárpátmedencében. Doktori értekezés. Budapest, 1972. 3. Cseplák Gy., T. Marton: Neue Verfahren zur Dokumentierung der Oberflächa gesunder und kranker Haut. Arch. für klin. u.exper. Denmat. 228, 414—420 (1967). 4. Cseplák Gy., Lukács I., Marton T.: Felszíni viszonyok megörökítése dermato-mikroplastiicavall. Morph, és lg. orv. Szemle. 9, 49—51 (1969). 5. Cummins, H., С Midlo: Finger prints, palms and soles. Dover publ. New York, 1961. 6. Kor ék, J.: Eine Siedlung der spätbadener Kultur in Salgótarján — Péoskő. Acta. Archaeol. Acad. Sei. Hung. 20, 37—58 (1968). 7. Thoma, A.: L'occipital de l'homme Mindélien de Vértesszollos. L'Anthropologie, 70, 495—533 (1966). 206