Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

is magukra vállalják. Szintén új gyakorlat az eljegyzés megünneplése, amire hivatalosak a keresztszülők és értékes ajándékot illik vinniük. A lakodalmi ajándékozás a keresztszülők részéről régen is szokás volt. Az ételféleségeken kívül, amit a keresztanya vitt,

134 a leánynak adott ajándék egy cifra rojtú vastagselem fejkendő, majd a viselet változásával nyomott mintás bársonykendő, un. brüsskendo volt.

135 Legénynek kalapot vagy vőlegénycsizmát vettek, mások megcsináltatták az egyes falvakban gazdagon hímzett vőlegényinget. Örhalomban, Hugyagon közvetlenül a második világháború előtt a módos családoknál már egy „teljes őtöző plüssruhát" vett a keresztanya, ami a legrangosabb nagyünneplő viselet volt, illetve kifizették a vőlegényruha költségeit. A többi községben ebben az időben már mind gyakoribb, hogy a pénzt adják oda, bár a kendő ajándékozása elég sokáig szokás maradt, a fiúnak pedig volt, hogy borosvagy likőrös készletet vásároltak. A 60-as évektől rohamosan nő az ajándék értéke. Napjainkban, „ha a keresztapa tartja magát valamire 5—6000-en alul nem ad", s a felső határ a 10 000 Ft-ot is eléri. Leggyakoribb a pénz, de az is szokás, hogy a fiatalokkal együtt veszik meg a gáztűzhelyet, mosógépet, szőnyegeket, ruhásszekrényt, televíziót, hűtőgépet. Ujabban a nászút költségeihez is hozzájárulnak a keresztszülők. Az ajándékozás mellett ez alkalommal sokféle szerep, feladat várt még a keresztszülőkre.

136 Általános minden községben, hogy a keresztapát hívják násznagynak. A lányt a legény keresztapja kéri meg, a cigánybandáról is neki kellett gondoskodnia. Legtöbbször a leány keresztanyja a nyoszolóasszony. Tőle kérték ki a menyasszony ágyát, a kocsin vele ment a vőlegényes házhoz, ahol neki kellett megvetnie. A menyasszony öltöztetésénél is fő szerep a keresztanyjáé. A templomban, anyakönyvvezetőnél „a keresztapák állnak jót a fiatalokért", ők a tanúk. Mióta az avatást egyházilag belevonták az esküvői szertartásba, amikor a gyertyát kezébe adja a pap a menyasszonynak, fátylát előrehajtják. Ezt a keresztanyja végzi. Keresztapja búcsúztatta a lányt szüleitől, a vőlegény keresztapja fogadta új házában. A „leghíresebb" ó'ró'mkaZácsot

137 а leány keresztanyja sütötte, s a keresztapa vitte be. Meny asszonytáncnál a leány keresztanyja gyűjti a pénzt. Falvanként változó, hogy ki viszi el elsőnek táncolni a menyasszonyt, mindenesetre a keresztapának illik a legnagyobb összeget letenni. „Most mán százassal oda se lehet menni, ötszázasoknál kezdődik" — mondják a mai lakodalomról. Régi szokás szerint éjfélkor kontyolták fel az újmenyecskét. Ahol keresztanyja volt a nyoszolyóasszony, ő végezte, de másutt is jelen kellett lennie ilyenkor. A kiragadott példákból is láhatjuk, hogy a keresztszülőknek fontos szerepe volt keresztgyermekük lakodalmán. Az ajándékokat^ az ételhordást, a cigánybanda megfogadását, az örömkalácsot, а menyasszonytánckor fizetett pénzt összevéve kitűnik, hogy ez az alkalom milyen nagy kiadást jelentett számukra. Amikor mást hívtak bérmakeresztszülőnek, valamennyi lakodalommal kapcsolatos teendő azokra hárult, kivéve az ajándékot, amit a keresztszülőknek szintén ép155