Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

kulás ajándékozás nem volt szokásban. Csak a 60-as évektől általános vidékünk községeiben, és ma, különösen karácsonyra, értékesebb ruhaféléket vesznek a keresztszülők. Ugyancsak a legutóbbi években terjedt el a születés- és névnap alkalmából való ajándékozás. Ez jobbára játék, képeskönyv, de szintén lehet ruhaféle is. A keresztelő mellett a keresztszülők ott vannak valamennyi eseménynél, ami jelentős a gyermek életében. Részt vettek elsőáldozásán, a második világháború után szokásba jött, hogy ajándékot is vegyenek erre az alkalomra. Ez legtöbbször egy olvasó (rózsafüzér) vagy egy imakönyv. Kislány fehér csonttáblájú imakönyvet kapott, a fiú fekete kötésűt. A bérmálást a hagyomány szerint régen is megünnepelték. Erre az alkalomra a keresztanya egy öltöző ruhát ajándékozott, ezt vette fel a gyermek a templomba. Az elsőáldozási ajándék gyakorlata előtt ilyenkor adtak imakönyvet, rózsafüzért. A tehetősebbek az utóbbi 50 évben ékszert is vettek. Drégelypalánk, Nagyoroszi, Patak. Dejtár községekben ilyenkor ebédre elvitték magukhoz a keresztgyereket. A bérmakeresztszülo korábban azonos volt a keresztszülővel, ő vett részt a szertartáson. Ujabb gyakorlat, hogy mást hívnak bérmakeresztszülőnek. Ez egyházi kezdeményezésre történt: ,.A papság akarja, hogy más legyen a bérma, mint a keresztvízrül való. Hogy ha az egyik elhalálozik vagy valami éri, a másik tudja segíteni a gyereket. Minél több a keresztapa, annál több pártfogója van a gyereknek . .. Meg hogy a rokonság is jobban szaporodjon." Drégelypalánkon, Patakon csak a legutóbbi időben kezd ez terjedni, az idősebb korosztály többnyire nem helyesli: ,.Minek az a nagy rokonság, ha megférnek kicsibe is?!"

131 Ha mást hívtak, a bérmálással kapcsolatos kötelezettségek arra hárultak, a keresztszülők szerepe ettől kezdve csökkent: „A keresztelő keresztanya akkor már hátramaradt, ha bérmakeresztanyát hívnak." Bérmakeresztszülőnek a tágabb rokonságból fiatalabbat igyekeztek választani. Talán ez összefügg azzal a régi gyakorlattal, hogy ha a keresztanya már idősebb volt, lányát küldte maga helyett a fiatalabb keresztgyermekek bérmálására. Keresztapa esetében ilyenről nem tudnak. A bérmakeresztszülőktől való megkülönböztetésül a keresztszülők elnevezése módosult :_ „rendes keresztapa", „keresztelő keresztanyám", „keresztvízrül való keresztanya", „keresztvizi keresztapa". A bérmakeresztszülőket, ha beszéltek velük, szintén „keresztapánknak, „keresztanyám"-nak szólították, s ugyanez a megnevezés illette meg a gyermek testvéreinek bérmakeresztszüleit is.

132 Az evangélikusoknál konfirmálás alkalmából ajándékozott egy öltöző ruhát a keresztanya a gyermeknek. Vidékünkön is szokásban volt. hogy a farsangi vagy búcsú alkalmából rendezett táncmulatság előtt a leány bokrétát küldött a „letett szeretőjinek", vagy ha még nem választott, több legénynek is, akikre számított, hogy táncoltatni fogják.

133 A bokrétát ünnepélyesen a keresztanya vitte a legény házához. Ha más lett a bérmakeresztanya, akkor reá hárult ez a feladat. Az utóbbi 5—10 évben terjedt el, hogy a továbbtanuló keresztgyermek ballagására ajándékot visz a keresztszülő. Ez lehet ékszer, különböző szervizek, esetenként a fiú ünnepi öltönyének költségeit 154