Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

elnököt is, de ezt a közvélemény általában nem helyesli. Ma is szokás ennivalót vinni, de főtt élteit nem, csak cukrászdában megrendelt tortát, süteményeket. Vannak, akik maguk készítik, de ők is már igyekeznek minél különlegesebb tésztaféléket sütni. A torták, sütemények mellett a hangsúly ma az ajándékokon van. Általában a keresztszülő veszi a gyermekkocsit, Örhalomban ez a nagyszülők kötelessége. A közeli rokonok aranyláncot, fülbevalót ajándékoznak, de legalább valami értékesebb ruhaneműt illik mindenkinek vinni. A megérkezett vendégeket a legkülönfélébb italokkal, csemegékkel kínálják, majd 1 óra felé kezdődik az ebéd. Hagyományos étrend nincs, mindenütt a legdrágább, általuk legfinomabbnak tartott ételeket főzik. Sokan disznót is vágnak, ahogy mondják, valóságos „kislagzit" rendeznek ilyenkor. Van húsleves, rántott-, sült disznóhús, pörkölt, mások rizsáshúst készítenek, kacsát, libát, pulykát sütnek. Délután beszélgetnek, isznak, majd vacsora után sokszor hajnalig is táncolnak, szórakoznak. A mai forma kétségtelenül robbanásszerű gyorsasággal alakult ki a tsz-ek létrejötte után, de a változás gyökerei korábban kimutathatók. Első lépés az volt, hogy az ajándékba hozott ételek mennyisége meghaladta a szükséges szintjét. Örhalomban a volt jobbágycsaládoknál már az első világháború előtt az egész ételhordás ideje alatt — beleértve a keresztelőt is — vitt a komaasszony 6 bodakot, 6 rétest, 6 túrós lepényt. Ezek száma a 30-as években 10—12-re nőtt, és mivel ekkor már a több napos ételhordás szokását elhagyván az egészet keresztelőkor vitte, a többi meghívott sem akart lemaradni, ugyanennyit hozott. Jól példázza a túlzott ételajándékozást az egyik legvagyonosabb családból származó asszony elbeszélése: „Mikor a lyánykám született, 120 bodak összejött. Aki gyütt-ment erre, anyósom mindenkinek osztogatta." E községben már a 30-as évek végén kezd szokásba jönni, hogy ékszert vesznek a keresztszülők. Hasonló jelenségek tapasztalhatók Nagyoroszi, Ipolyvece, Ludány gazdarétegében. Ezzel párhuzamosan nő a meghívott vendégek köre. Az 50-es évektől rendszeresen főznek a keresztelős háznál, volt rá eset, hogy disznót is vágtak ebből az alkalomból. A szegényebb családoknál ugyanakkor szerényebb keretek között zajlott az ünnep. Érdemes külön kitérni Patak és Dejtár község idevonatkozó szokásainak alakulására. A hagyományos forma bemutatásánál láttuk, hogy náluk nem volt nagyszabású keresztelői ebéd, csak a templomi szertartás után kínálták meg a keresztanyát és a bábát egy kis süteménnyel, tejeskávéval, esetleg rántottéval. Az 50-es évek végétől egyházi kezdeményezésre csak vasárnap keresztelt a pap. Ilyenkor már a keresztapa is jelen volt, mivel hét végére hazajöttek munkahelyükről. Ebédidő lévén mire hazaérkeztek, a háziak főztek egy húslevest, azzal kínálták meg a vendégeket. Aki tehette, ebédet is adott. Mivel a keresztelés napján — mint később majd látni fogjuk — már kellett vinni ennivalót a gyermekágyasnak, a keresztanya, letéve az újszülöttet, hazament az ételekért. Nem akart „adós maradni", ő is gazdagabban készített. A szokásos húsleves, töltött tyúk és sütemények mellé bodakot is sütött erre az alkalomra. Eb148