Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

lásziban a pénz mellett magukszőtte vásznat is kapott, s az első fiúgyermek születésekor az apai nagyanya egy egész kenyérrel ajándékozta meg a keresztelőn. A szokás magyarázatát nem tudják. Ebéd után ittak, beszélgettek. Az asszonyok a gyerekágyast fogták körül, dajkálták az apróságot, dicsérték, de nyomban meg is köpködték, nehogy „megverjék szemvel". Az anya, nagyanya óvatosságból egy rózsafüzért is tett a vánkuskába, s meghintették szenteltvízzel, hegedűhúrt, piros szalagot kötöttek a csuklójára, sőt régebben az ingecskéjét is kifordítva adták rá, ugyancsak az igézés megelőzése céljából.

119 A gyermekeket küldték az udvarra játszani, mert „mindig a kicsi körül lettek vóna; a bőcsőt ringatták, maj' felfordították". Előfordult, hogyha nagyon jó volt a hangulat, a férfiak becsomagoltattak 2—3 töltött tyúkot, kimentek a pincékhez, s ott mulattak akár hajnalig is. Az asszonyok, gyerekek estefelé hazamentek. Ilyenkor a háziak csomagoltak nekik a tésztákból. Bővett jutott a bábaasszonynak is. „Legrangosabb" keresztelője az elsőszülöttnek volt, különösen fiúgyermek esetében. Gazdacsaládoknál ha még született is egy, esetleg kettő, ugyanígy megtartották a keresztelőt, de a szegényebbeknél fokozatosan egyszerűsödött: kevesebb ételt hoztak, szerényebb volt a vendéglátás, nem sokkal ebéd után hazamentek a résztvevők. Három gyermek után már elhagyták a vasárnapi lakomát, csupán a templomi szertartást követően vendégelték meg ebéddel vagy csak süteménnyel, itallal a keresztszülőket, bábaasszonyt. A keresztapa megjelenése jobbára elmaradt. Végül a hat-hetedik gyermeket — mint már utaltam rá — valaki este elvitte a családból megkeresztelni, s utána legfeljebb egy kis pálinkát ittak. Ugyancsak nem volt természetszerűleg ünnepélyes keresztelője a törvénytelen gyermeknek: „Ott mán nem tartottak poszrikot. »Ha meccsináltattak, egyé' krumplilevest vagy amit tudsz, oszt hallgass!« — mondták neki az anyjáék." Az 1930-as évektől általánosabb a vasárnapi keresztelés. Nagymise után végezték el a szertartást, és így a keresztelést és a keresztelőt összevonták. Ma is ez a gyakorlat, csak 10—15 éve, ahogy az asszonyok kórházban szülnek, az időpont eltolódott. Mikor a fiatalasszony hazajön a kórházból, rá egy-két hétre tartják a keresztelőt. A keresztelő lefolyásában az utóbbi 10—15 évben állt be változás. A bába kivételével jobbára ugyanazokat hívják meg, mint régen az első gyermeknél, de bővülhet a kör unokatestvérekkel, távolabbi rokonokkal, ismerősökkel, s mindannyian egész családjukat hozzák. Gyakran a papot is meghívják utána a házhoz. Valamennyi meghívott jelen van a templomi szertartás alatt, erre a szülők számot is tartanak. Ott van az anya is, most ő segédkezik a bába helyett. Utána a férfiak, gyerekek többnyire a keresztelt gyermek családjával tartanak, az asszonyok viszont hazamennek az ajándékokért. Mindössze Drégelypalánkon találtam eltérést, ahol a keresztszülőkön és szülőkön kívül más nem marad a templomban, mise után egyenesen a házhoz mennek, ahol legtöbbször valamelyik nagyanya vagy a szülők nőtestvére fogadja őket, és ott várják be a többieket. Az ebédre, „aki úgy hízelkedni akar", meghívja a tsz elnököt, tanács147