Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban
ték és úgy kötötték bele a poszrikos kendőbe, 111 szalvétába." 2 A borhoz, ritkábban pálinkához a módosabbaknál volt külön poszrikos üveg. Ennél a kérdésnél előre kell utalnunk a komaasszony rendszeres ételhordására. Azokban a községekben, ahol a keresztelői lakomát később tartották, ott előtte hordta a komaasszony az ételt, és e szokás lezárását jelentette a keresztelői ebéd. Ilyen helyeken a felsoroltakon kívül még kalácsféléket is vittek: Őrhalomban boda/cot, 114 lábatlan tyúkot, 115 nagy kalácsot, 116 Cesztvén, Ipolyszögön nagykalácsot. 117 Mivel ez esetben а tésztafélék mennyisége is nagyobb volt, legtöbbször csak a zsírban sült tésztákat, ferentőt tették tálra, a túrós lepény, kiflik, a kalácsokkal együtt hátikosárba kerültek, amit ismét gazdagon díszített vászonkendővel terítettek le. Ugyancsak nagyobb mennyiségű ételt vitt a más faluból hívott keresztanya, vagy amikor a komaasszony több napos ételhordásának szokását kezdték elhagyni: „Eccőre vitte el a proszlikot a keresztelőbe" — mondták. Az ételeket a nagyanya vette át. ő töltötte be a háziaszszony szerepét, mivel a gyerekágyas ha fel is kelt, még gyenge volt. A leveseket hozzáöntötte a magukéhoz és tálalás előtt megmelegítették. A sok bodakot, túrós lepényt a kenyérsütő teknőbe, szekréra/be 118 rakták bele. A keresztelős háznál is főztek ilyenkor, kivételt csupán Őrhalom képez, ahol valamennyi meghívott egyformán vitt a komaasszonnyal. így öszejött bőven a főtt étel is, legfeljebb ha nagyon ki akartak tenni magukért, akkor készítettek még a vendéglátók. Másutt csak tészát nem sütöttek, az ételeket maguk főzték. A házat átrendezték ilyenkor. Télen a hátulsó szobában maradtak, mivel csak ez volt fűthető, de ha már jobb idő volt, az elsőházban tartották a keresztelőt. 3—4 asztalt összetoltak, lócákat hordtak be, megterítettek. Ebben a vendégek is segítettek. Felfrissítették, elrendezték a fekvőasszony ágyát, ha úgy adódott, az eZsőMzban vetették meg. Az újszülött is ott volt a bölcsőben, a keresztelési öltözetben, dunnikában. A vendégeket először pálinkával kínálták, majd a déli harangszó után kezdték felhordani az ételeket. A tyúklevesben többnyire benne volt a tyúk, leves után a főtt húst ették tormával. Utána következett a töltött tyúk, „tojásba sült tyúk", esetleg csirkepörkölt vagy rántott disznóhús. Mellé krumplit, savanyú uborkát tálaltak. A zsírban sült tésztákat tálon vitték be, de a túróslepényt, kalácsot legtöbbször csak „abroszról ették". Csesztvén ebéd végefelé a bábaasszony egy kis vásári porcelánbabával sorba járta a vendégeket, „gyűjtött neki kisingecskére". Mindenkinek kellett adni valamenyi pénzt, legtöbbet a komának. Ez az első világháború után jött szokásba. Korábban a keresztapa kitett egy tányért az asztalra és felszólította a vendégeket, hogy adakozzanak a bábaasszonynak. Maga járt elöl jó példával. A többi községben nem ismerik a szokást, de ahol később volt keresztelő s ilyenkor volt esedékes a bába kifizetése, a koma is adott neki, vagy odaadta a háziaknak amit szánt, tegyék hozzá az övékhez és adják oda azzal együtt a bábaasszonynak. A bába járandósága meghatározott összeg volt, de igyekeztek többet adni. Ludányban a Szécsényha146
