Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban
hogy ő volt a legügyesebb, azért tudta hamarabb felkapni. Sokak szerint bárki felvehette, aki éppen közelebb állt. Az asztal már meg volt terítve, és a vendégeket süteménnyel, tejeskávéval kínálták, esetleg néhány tojást sütöttek, A férfiaknak bor, pálinka volt odakészítve, mivel ekkorra legtöbbször megérkezett a keresztapa is, hacsak nem volt nagy dologidő. Elbeszélgettek úgy 11 óráig, aztán hazamentek. Örhalomban, Ludányban a komák otthagyták az asszonyokat és elmentek a kocsmába, de délre már ők is otthon voltak. Patakon, Dejtáron ilyenkor esetleg volt egy kis sült hús vagy pörkölt és „ezzel el is vót intézve a proszlik". A szülőkön, keresztszülőkön, bábán kívül csak a nagyszülők voltak jelen, de ha nem egy fedél alatt laktak, akkor ők sem. Ha más faluból hívták a komát, akkor főztek csak levest, s adtak a vasárnapinak megfelelő ebédet. Erre az alkalomra a vendégek itt nem vittek semmi ételfélét. A többi községben ezt keresztelésnek nevezték, s külön tartották meg a keresztelőt (Nagyoroszi, Drégelypalánk, Ipolyvece, Ipolyszög, Csesztve, Ludány, Szécsényhalászi, Litke, később Patak, Dej tár) keresztelő ebédjét (Drégelypalánk), lakomát (Ipolyszög, Ludány), vagy poszrikot (Ipolyvece, Örhalom, Ipolyvarbó, Szécsényhalászi, Egyházasgerge). Erre a keresztelést követő vasárnap került sor, de Csesztvén, Ipolyszögön, Örhalomban, Egyházasgergén sokszor megvárták, amíg az anya felépült és 2—3 hétre tartották. Volt, hogy összekapcsolták az avatással. Erre hivatalosak voltak a komáék, a szülők testvérei családostól, a nagyszülők, és még ha valamilyen rokonnal laktak „egy fedés alatt", akkor azok, valamint a bábaasszony. Ipolyvecén, Nagyorosziban szokás volt az apa, de különösen az anya keresztanyját meghívni. Az újszülött apja a keresztelő előtti napokban, legtöbbször szombaton, sorra látogatta azokat, akikre gondoltak és ünnepélyesen meghívta őket. Elsőnek a komáékhoz ment, azután az apósékhoz, végül a testvéreket járta végig. Itt már nem számított a sorrend, ahogy útjába estek. A bábának csak otthon szóltak. Örhalomban, Ludányban a bába hívogatott vasárnap, közvetlenül a nagymise után. Természetesen az illetékesek tudták előre, hogy hivatalosak lesznek és ezért felkészültek a vendégségre. A gyakorlat az volt, hogy mindenki hazament nagymise után az ételekért, majd az ünneplő ruhában maradva fél 12 tájban indultak a keresztelős házhoz. „Jöttek mind — azaz az egész család — csak a bakmacska maradt otthon." Ilyenkor mindenki „két karval vitt" tésztát, azaz két tál süteményt, a férfiak pedig bort egy üveggel. Legjobban a komaasszony tett ki magáért. Egy tyúkból levest főzött, a másikat töltve megsütötte. A szegényebbek kivették a levesből a félig főtt tyúkot, megtöltötték és átsütötték. A leveshez volt „jó gazdagos csík." 102 Sütöttek rétest, 103 pampuskát (fánk), herőkét, m túrós lepényt, mákkal, dióval vagy lekvárral töltött kiflit, 105 mákos ferentőt. 106 A levest poszrikos sirányha, 107 később nagyételeshe 108 tették, s egy tányérral fedték le, amin a kifőzött levestészta és a sült tyúk volt. A sirányt kantárba 109 fogva vitték, Csesztvén damaszt szalvétába kötötték. A tésztákat poszrikos tálra, komaasszony tálra 110 tet145
