Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban
ellenére valamelyik rokon sírjába. 90 Evangélikusoknál a szokott egyházi szertartással temették el az ilyen csecsemőt is, csakúgy, mintha meg lett volna keresztelve. A vallási eredetű ck mellett azért is siettek a keresztelés sel, mert a néphit szerint addig van az újszülött leginkább kitéve az ártó hatalmak tevékenységének. Egyrészt „megrontják", „mindig a gonoszok foglalkoznak vele addig, azért nyűgösködik, sír, van, hogy nem eszik rendesen". Továbbá a boszorkányok „el is válthatják", azaz többnyire az éjszaka leple alatt kicserélik az egészséges újszülöttet a maguk rút, nyomorék csecsemőjével. Az ilyen gyermek visszataszító külseje mellett nem is fejlődik egészségesen és legtöbbször „gyagyás". A gonoszok távoltartására számtalan mágikus szokást ismernek. 97 Erre szolgál a sátoros ágy, ahol a gerendához rögzített cifra lepedő eltakarta az ártó szem elől az újszülöttet. Bölcsőbe nem tették keresztelés előtt a gyermeket, a sátor mögött a fal mellé fektették, így csak anyja testén keresztül közelíthették meg a boszorkányok. A felkötött lepedőbe tűzött tű, sarkába kötött foghagyma, mind az ártó hatalmak elleni védekezést szolgálta. Ajánlatosnak tartották az újszülött nyakába rózsafüzért akasztani, szenteltvízzel meghinteni, egyesek szerint legbiztosabb, ha az apja mellényébe csavarták bele. A hiedelem szerint a boszorkány könnyen elbánhat a gyenge fekvőasszonnyal, ezért a legtöbb háznál a nagyanya, valamelyik idősebb asszonyrokon virrasztott a gyerekágyas mellett, vagy legalább a mécsest égve hagyták egész éjjel. Az ártó hatalmak megtévesztését szolgálták az ún. óvónevek is. Ez annyit jelent, hogy az újszülöttet nem szólítják keresztelésig a nevén, mert a név ismeretében megronthatják. Vidékünkön ennek már c c ak halvány emlékei élnek. A legidősebbek szerint keresztelés előtt jobbára csak ..kicsikém"-nek nevezték a gyermeket. Az előzetes megbeszélés mellett a gyermek születésekor ünnepélyesen is felkérték a keresztszülőket. Előfordult, hogy a férj anyja ment, legtöbbször azonban ez a bába feladata volt. Mikor ellátta az anyát és az újszülöttet, megmosakodott, rendbeszedte ruháját és elment bejelenteni, hogy megszületett a gyermek, vállalják-e a komaságot. Patakon, Dejtáron, Örhalomban csak megköszönték, a többi községben azonban „nagy ellátást adtak neki", „megemberelték a bábanénit". Kínálták pálinkával, süteménnyel, volt, aki tojást sütött, kolbászt, szalonnát vett elő, tejeskávét, télen meleg bort adtak mellé. Módos gazdánál pénzadományra is számíthatott. Ludányhalásziban visszaüzenték a bábával, hogy vállalják a komaságot. A család kifaggatta, hogyan fogadták, ebből igyekeztek következtetni, mennyire szívesen veszik a keresztszülők a felkérést. A többi községben a keresztanya személyesen ment mindjárt bejelenteni, hogy köszönik a megtiszteltetést, elfogadják. Egyúttal abban is megegyeztek, mikor lesz a keresztelés. Ha már nem elsőszülöttről volt szó, akkor is értesítette a bábaasszony a keresztszülőket, de ilyenkor már csak egy pohár pálinkával kínálták meg. Mióta kórházban szülnek az asszonyok, e szokás természetesen elmaradt. Mikor hazajön az anya az újszülöttel, a keresztszülők meglátogatják, és megbeszélik a keresztelő időpontját. 143