Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

néhány kötelezettségére, felsorolják a leggyakoribb keresztneveket. Mindössze Vakarcs Károly dolgozata

5 érdemel külön említést, amelyben a Torontál megyei németek keresztelési szokásait mutatja be apró részletekre kiterjedő alapossággal. Ebből a körültekintő közelítésmódból adódik, hogy olyan vonatkozásokat is rögzít, amelyek később a társadalomnéprajz kérdőpontjai (keresztszülők kiválasztása, kötelezettségei, a közösség szerepe, viszonya a kérdéses szokásokhoz). Figyelmet fordít a vizsgált család gazdasági helyzetében gyökerező szokásmódosulatokra is. Kereszteléssel kapcsolatos adatokat tartalmaz számos, néphiedelemmel foglalkozó közlemény is.

6 Találunk köztük olyanokat, amelyek a gyermek személye, élete körül csoportosítható hagyományt vizsgálják." Az elszórt, vagy rendszerezett adatokból összeálló kép szerint a keresztelővel kapcsolatos hiedelmek egyik fontos csomópontja a védtelen csecsemő — és részben az anya — kiszolgáltatottsága az ártó hatalmaknak (gyermek elváltása, megrontása, tej- és álomelvitel, amiből egy sor preventív és produktív mágikus cselekvés adódik. A keresztelés lefolyásának véletlenszerű vagy szándékolt eseményeiből a gyermek jövőjére, sorsára igyekeztek következtetéseket levonni. Ide sorolhatók még a keresz teletlenül elhalt gyermekről kialakult képzetek. Egy-egy összehasonlító adat kedvéért érdemes átlapozni a hiedelmeket, szokásokat rögzítő, vegyes tartalmú, kisebb cikkeket is.

8 összefoglaló, monografikus jellegű leírásokban

9 többnyire találunk а szokások között keresztelővel kapcsolatos utalást. Sőt egyegy alaposabb képzettségű vagy körültekintőbb gyűjtést végző szerző az eddig felsoroltaknál részletesebb ismertetést közöl. így pl. Istvánffy Gyula a matyókról és a borsodi palócokról szóló munkáiban.

10 Nem általánosít, észreveszi a gazdasági helyzetből, felekezeti különbségekből fakadó változatokat, és nem kerülik el figyelmét az egyes falvak között mutatkozó, sokszor csak árnyalati eltérések sem. Jankó János munkáinak értéke — témánk szempontjából — szintén alapos megfigyeléseiből, pontos leírásaiból adódik.

11 A két világháború között tovább gyarapodnak a keresztelővel kapcsolatos irodalmi adatok. A táj monográfiák,

12 Berze Nagy János népköltés-, hiedelem- és szokásgyűjteménye,

13 Luby Margit nagyközönségnek szánt, de hasznos adatokat tartalmazó könyve,

14 vegyes szokás- és hiedelemközlések,

15 életkori szokásokkal foglalkozó cikkek

13 mellett több szerző érdeklődése irányul a gyermekkel kapcsolatos hagyománykörre.

17 Itt emeljük ki Gönczi Ferencnek Somogyi gyermek című alapvető munkáját,

18 amelynek mintegy előtanulmányaként foghatók fel korábbi cikkeinek, táj monográfiájának idevonatkozó részletei.

19 A gazdag anyagból részletes képet kapunk a keresztelő szokásegyütteséről. A szerző figyelemé kiterjed a nemzetiségek, vallási felekezetek szokásgyakorlatának különbözőségére, megfigyeli az eltérést az elsőszülött és a többi gyermek keresztelője között, helyenként utal a szokásokban mutatkozó időbeli változásokra. Kár, hogy megelégszik a jelenségek bemutatásával, a gazdag, változatos anyagot nem értékeli, kevéssé keresi a gazdasági, társadalmi mozgatórugókat. 128