Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

XVIII. század elején Pest megyébe irányult a szökések zöme. 1723ban Pest megye 67 községébe 428 család költözött Nógrád megye 117 helységéből.

155 Ugyanebben az időben Jászságban is többen letelepedtek. A távol fekvő Békésbe még kevesen merészkedtek. Bár 1704től kezdve szöktek Csabára nógrádiak, de a maximumot a 20-as években érte el a vándorlás, amikor egy év alatt 38 jobbágy költözött Békéscsabára.

156 1722-ben Szarvast, 1723-tól Mezőberényt telepítették be Nógrád megyei evangélikus szlovákokkal.

157 A XVIII. század első felében nógrádiak letelepedéséről tudunk a Heves megyei Kisnána, Tarnaszentmária, Szajla, Mátraballa, Szurdopüspöki, Pásztó községekben is.

158 A század közepétől a nógrádi szökevények letelepülési helye Pest, Békés megyéből áttevődött Csongrád, Csanád megyébe és a Bánságba. Még a XIX. század első felében is sokan költöztek az ország déli vidékeire.

159 Nem lehet figyelmen kívül hagyni a lakosság megyén belüli vándorlását sem, amelynek általános két formája lehetett: a szökés és az áttelepítés. 1720-ig 340 jobbágy változtatta meg szökés útján lakhelyét a megyén belül.

160 Később is gyakran találkozhatunk szökött jobbágyokkal, akik a megyén belül más-más községben telepedtek le. 1718—1742 között Felsőtiszovnyikról (Felsőtisztás) négy, Nedelistyéről (Nederes) egy jobbágy szökött Vanyarcra.

161 Gyakran előfordult az is, hogy a földbirtokosok a kisterjedelmű, vagy kedvezőtlen fekvésű birtokaikról áttelepítették jobbágyaikat a gazdálkodásra alkalmasabb földekre. Természetesen ennek ellenkezőjével is találkozhatunk: a jobbágyokat a rosszabb minőségű földekre költöztették, hogy a termékenyebb földeket majorságukhoz csatolják. 1725ben Udornya jobbágyait ez utóbbi ok miatt telepítették át Lónyabányára.

162 A lakosság elköltözésének fentebb ismertetett okaiból elsősorban az az összkép alakulhat ki bennünk, hogy csak az elszegényedett, mindenétől megfosztott családok költöztek az Alföldre, vagy az ország más vidékeire. Forrásaink azonban arról vallanak, hogy a megyei viszonylatban jómódú jobbágyok közül is többen elszöktek a megyéből. Az 1742-ben Legéndről megszökött négy jobbágy közül kettőnek hat ökre és hat lova, egynek pedig négy ökre és öt lova volt.

163 Szinóbányáról is négy ökrű és két lovú jobbágyok szöktek meg 1744-ben.

m Nagy-Sztracinból 1810—1817 között 33 családról az alszolgabíró jelentése megjegyzi: ,,.. . a Ki-Költözöttek többnyire házhelyeket bíró jobbágyok lévén, magokkal vonó marhájukat is le vitték."

165 Nem csodálkozhatunk azon, hogy egy Nógrád megyében gazdagnak mondott hat ökröt és hat lovat tartó, de viszonylag kisterjedelmű szántóföldet bíró jobbágy az Alföldre szökött, ahonnan olyan híreket hallott, hogy ott ki-ki annyi földet foghat fel a határba, amennyit ereje megenged. A vallási szabadságukban megsértett evangélikusok miért ne szöktek volna Harruckern János Békés megyei birtokaira, amikor onnan olyan hírek érkeztek, hogy ott vallásukat szabadon gyakorolhatják.

166 A megye egyes községeiből elköltözött lakosság letelepedése nagy szóródást mutat. Az egy községből elvándorolt lakók ritkán települ119