Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

tek le azonos helységben. Ezt fentebb közölt rovatos kimutatásunk is bizonyítja. De további példákat is hozhatunk ennek igazolására. A Dengelegről 1723—1733 között megszökött hét jobbágy közül egy sem költözött ugyan abba a helységbe

167 Felsősztregováról 1720-1742 között elköltözött nyolc jobbágy közül csak hárman telepedtek le a Pest megyei Pilis községbe. A többi család Szarvas (Békés megye), Alberti, Cegléd, Maglód (Pest megye), Gyöngyös (Heves megye) helységeket válaszotta lakhelyéül.

168 A letelepedés szétíorgácsoltságának nyilván biztonsági oka is volt. Mint Fügedi Erik megjegyzi: „Ha egy-egy falu szökött jobbágyai együtt települtek volna meg, akkor könnyebben megtalálhatók lettek volna."

169 A XVIII. és a XIX. század első felében tapasztalt „népvándorlás" kutatásával kapcsolatban felvetődik egy kérdés: vájjon a megyéből elszökött, véglegesen, vagy ideiglenesen az ország más vidékein letelepedett lakosság Nógrád megyei volt-e, illetve annak lehet-e tekinteni azok többségét? Konkrétan olyan esetekre gondolunk, amikor Árva, Liptó, Zólyom megyékből, vagy Morvaországból Nógrád megyébe telepedett család egy-két év után — most már mint Nógrád megyei szökevény — az ország más részébe költözött. Az itt eltöltött néhány esztendő csupán ismereteit gyarapította. Az Alföldre költözés után azonban nem tekinhetjük a Nógrád megyében sajátos gazdasági és társadalmi viszonyok között kialakult tárgyi és szellemi kultúra hordozójának és terjesztőjének. JEGYZETEK 1. A paraszti életre vonatkozó résztémákat külön tanulmányokban kívánjuk feldolgozni. Eddig megjelent: Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján. (1700—1850). Nógrád megyei Múzeumi Közlemények, 1974/20. 5—74 1. ~ 2. Belizky János: Nógrád megye története. Salgótarján, 1974. I. kötet 139—140. 1. 3. Makkal László: Nógrád megye története 1848-ig. In: Nógrád megye műemlékei. Bp. 1954. 56. 1. 4. A nemesek többsége Fülek városába menekült, innen irányították a gazdálkodást majorsági földjeiken a török háborúk alatt. (Nógrád megye Levéltára (továbbiakban: NmL.) XV. 2. Nagy Iván iratgyűjteménye, 1663.) 5. Az 1728. évi összeírás az egyes falvaknál gyakran kiemeli, hogy azok Buda visszavétele után kezdtek benépesedni. (Schräm Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza (1686—1848). Levéltári Szemle. 1968. 662. 1. Eddigi ismereteink szerint a XVII. század végén települt be Csesztve (Kálnay Nándor: Csesztve község története és leírása. Bp. 1884. 8—9. és Szakoly Ferenc: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Értekezések a történeti tudományok köréből. 49. sz. Bp. 1969. 134. 1. Balassagyarmat (Nagy Iván: Balassa-Gyarmat. Üj Magyar Múzeum. VIII (1858) 223—224. 1.), Galgaguta (Manga János: A török háborúk emlékei a magyarországi szlovák népdalokban. Ethnographie, LXVII (1956) 245. 1.), Lucfalva (NmL IV. l. Nógrád vármegye nemesi közgyűlési iratai, c). iratok (továbbiakban : Közgy. iratok) F. 1771/44—86.), Szügy (NmL IV. 1. Közgy. iratok Z. 1749/1., Alsó-Bodony (NmL IV. 31. Processus terminati 1754/1172.). 120