Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Molnár Pál: Múzeumi szervezetünk történetének áttekintése, jelenlegi helyzete

Gyűjteménygyarapodás Ezek előrebocsátása után mutatom be a múzeumi szervezet gyűjteményeit, vázolom tudományos-, ismeretterjesztő tevékenységét. Megyénkben is a régészet a legrégebben művelt múzeumi ág. Ez azzal is összefügg, hogy a magyarországi régészet kialakulásának kezdeteiben fontos színhely volt Nógrád megye. 1821-ben Kisterenyén régészeti leletek jöttek elő és Kubinyi Ferenc egy palóc legény szűrén viselt bronz boglár megpillantása után kezdte meg rendszeres gyűjtéseit. A lelőhely a kisterenyei Hársas hegy a sok lelet következtében az „Aranyhegy" nevet kapta és sokáig még az ottani népesség kiegészítő foglalkozását is képezte. A Kubinyi által gyűjtött leletek egy része Jankovich Miklóshoz került. 1832-ben pedig Kubinyi Ferenc és Fehérváry Gábor, aki szintén műgyűjtő volt, a kisterenyei Harsason az első céltudatos ősrégészeti ásatást végezte az országban. Kubinyi Ferenc gyűjteményének legnagyobb része 1849-ben Losonc felégetésekor elpusztult, kisebb részét a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A jó kezdet nem maradt folytatás nélkül. A Pilinyben lakó Nyáry testvérek, Nyáry Albert és Nyáry Jenő, különösen Pilinyben és környékén, valamint Nógrád egyéb helyein, sőt más környező megyében is kutattak. így vált ismertté a pilinyi Várhegy, mint őskori telep, a Borsoson a bronzkorvégi temető, valamint a leshegyi honfoglaláskori temető. Szécsény határában Pulszky Károly, majd Vancső Béla a Kerekdombon végeztek ásatásokat. A századforduló táján az ifjabb Nyáry Albert kutatásai voltak különösen eredményesek, melyekről sorra jelentek meg a beszámolói a szaklapokban. A pilinyi várhegyen az őskori, rézkor-végi, bronzkor-elejei telepet, valamint Sirmányon a XI. századi temetőt tárta fel. Pintér Sándor végzett még különösen kiemelkedő gyűjtő és ásató tevékenységet Szécsényben, a Kerekdombon és környékén, valamint Dolányban, mai nevén Benczúrfalván. A gyűjtemény első jelentős gyarapodása Nagy Ivántól ered, aki 1891-ben a múzeumnak adományozta régiséggyűjteményét, mely főleg pénzekből, kisebb részben néhány régészeti tárgyból állt. 1891 után a régészeti gyűjtemény főleg egyéni ajándékokból gyarapodott. A századfordulón a Magyar Nemzeti Múzeum régészei: Posta Béla sziráki és Márton Lajos patvarci korszerű ásatásai jelentették a régészeti tevékenységet a megyében. Anyaguk a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahová Nyáry Jenő, Pintér Sándor, Bancsó Béla stb. anyaga is. A két világháború közötti időben Hillebrand Jenő 1926—27. évi zagyvapálfalvai ásatásai és Dornyay Béla, salgótarjáni földrajzszakos tanár Salgótarján környéki gyűjtései voltak kiemelkedőek. A harmincas években Fényes Dezső került a múzeum élére, aki modern elveket hirdetve tette szakszerűbbé a múzeumi munkát és gyarapítást. Bár ő maga néprajzi érdeklődésű volt, támogatta régészeti anyaga gyarapodását is. Ez történt a Nemzeti Múzeum segítségével Tompa Ferenc által Dolányban lebonyolított ásatásnál is 1934-ben. 11