Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Molnár Pál: Múzeumi szervezetünk történetének áttekintése, jelenlegi helyzete

• Szintén a megyei múzeum részére folyt ásatás Gallus Sándor segítségével a mai megyén kívül Radon és Pencen, valamint Paulovics István részéről Nógrádverőcén. A harmincas években kapta meg a múzeum Nyáry Albert Piliny — Várhegy-i telepről származó gyűjteményét. . 1959-ben került a megyébe Patay Pál, az'első régész a megyében, akinek tevékenységéhez több ásatás és fontos gyűjtő tevékenység fűződik. Szinte még meg sem jött a megyébe, máris nyakába szakadt egy nagy munka, a Korek Józseffel közösen végzett nagybátonyi későbronzkori nagy urnatemető mentőásatása a maga 972 sírjával, mely részben ma is egyik tartozásunk feldolgozatlanságával a kutatás számára. Patay Pál 7 évet töltött a megyében és ez alatt rengeteget dolgozott a régészet érdekében. A megyéből történő elkerülése után sem szűnt meg kapcsolata a megyével, sokat járt és kutatott a későbbiekben is Nógrádban. Gádor Judit tevékenykedett még rövid ideig a megyében. 1973-ban került át a balassagyarmati Múzeumból Szécsénybe a régészeti anyag, mely a profiltisztítás megyei határozataihoz fűződik. A régészeti gyűjtemény legfőbb problémája a viszonylag sok feldolgozatlan anyag. Restaurálatlan és részben leltározatlan: Nagybátony (Patay), Szanda-vár (Gádor), Hollókő-Vár (Kozák), Szanda Péterhegy (Gádor), Mátraszőlős (Valter Ilona) terepbejárások, illetve állatcsont és embercsont anyag-, valamint a paleolit anyag. A néprajzi gyűjtés 1930-ban kezdődött meg, amikor a múzeum önálló tudományos munkatársat kapott. A gyűjtés elsősorban a díszített tárgyakra koncentrálódott, az egyszerű használati tárgyak nem kerültek begyűjtésre. De így is közel 2000 náprajzi tárgyat gyűjtöttek össze. A II. világháború következtében e gyűjtemény mintegy 90 %-a elpusztult, amely azért is különösen sajnálatos, mert igen sok tárgy újragyűjtésére már nincs lehetőség. A múzeumi gyűjtőmunka a felszabadulás után 1949-ben indult meg, amikor dr. Manga János személyében néprajzos képesítésű szakember került Balassagyarmatra. Elkészítette az alapvető nyilvántartásokat, a megmaradt tárgyak újraleltározását és a gyűjtemény fejlesztését. A néprajzi gyűjtemény mintegy 2000 db-bal gazdagodott, kár, hogy ezekből a gyűjtemény együttes nagyon kevés. Ez a tény nem a muzeológus munkájának hanyagsága; hanem a korábbi évtizedekre jellemző anyagi ellátottság hiányára vezethető vissza. A múzeum költségvetésében a tanácsi kezelésbe vétel előtt az éves, néprajzi tárgyak vásárlására fordítható összeg 6—8000,— Ft körül volt. Viseleti együttesek begyűjtésére ez az összeg nem volt elegendő, hiszen egy komplett viselet sokkal többe kerül, mint az erre biztosított éves keret. A múzeum életében jelentős változást jelentett annak tanácsi kézbe történő átadása. A néprajzi gyűjteményre fordítható összeg tízszerese lett a korábbinak, amely lehetőséget biztosított az átgondoltabb, konkrétabb gyűjtőmunkára. Ebből az időből származnak azok a viseletegyüttesek, amelyek Bánk, örhalom, Hollókő, Rimoc, Nemti, Galgaguta, Buják stb. községekből származnak. Lehetőség nyílt a 12