Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

A nagyobb uradalmaknak a majorságok létesítéséhez szükséges földigényét az eddig apró birtokokon gazdálkodó köznemesek százai elégítették ki, akik a XVIII. század közepétől főleg eladósodás következtében szegényedtek el. A nemesek ugyanis adósságuk kiegyenlítésére a felelősséget kizáró, biztos jövedelmet jelentő árendába szívesen adták földjeiket. A bérleti díjat, amelyet évenként két alkalommal (György és Mihály nap) kapott meg a föld tulajdonosa, a gondos beosztást nem ismerő életmód könnyen felemésztette. Az 5—15—30 évre kötött árenda megszűnésekor a nemesek többségének nem volt annyi megtakarított pénze, hogy a bérbe adott földjét visszaváltsa, illetve visszaperelje. Bálás Ferenc becskei nemesről tudjuk, hogy az 1756-os években már a szomszédos falvakban végzett nyomtatással kereste kenyerét.

114 Patkó István pálfalvai nemes 1771ben a ,,sok költséges Törvénykezése miatt, többnyire koldulással táplálta életit".

115 Meskó János gedei (Szarvasgede) nemes 1781-re annyira elszegényedett, hogy egyik jobbágyánál volt kénytelen zselléreskedni.

116 Példáink meggyőzően szemléltetik, hogy az elszegényedés folyamata — a XVIII. század közepétől — a nemességet sem kímélte. Az eddig is folyamatos jobbágy- és zsellérvándorláshoz a nemesség is csatlakozott. b) A robot növekedése A majorsági gazdálkodás alapja a XVIII. század második felében is a jobbágyok és zsellérek robotban végzett munkája volt.

117 A megyéhez tömegével érkeztek a jobbágyok panaszos levelei a „számolatlanul" végzett robot miatt. Ennek szemléltetésére idézzünk a karancskesziek 1786-ban írt leveléből: ,,... az robotra pediglen nem hajtogatnak bennünket Urbárium szerint, hanem csak mikor akar mindenkor Szabadosan hajt... "

118 Nőtincs lakói pedig 1815-ben panaszolják, hogy „ ... az Földes Uraság által az Kegyes Urbárium szer ént való Bánás módja behozattatott, az Gazdaságot folytató Tisztek az lakosokat még inkább nagyobb és eltűrhetetlen Terhek alá vetik s az Urbáriális Rendszabásokat semmiben meg nem tartják."

119 c) A lakosság létszámának növekedése. Az eddig ismertetett okokon kívül kétségtelen, hogy a XVIII. század közepétől a legtöbb családot a földhiány, a lakosság létszámának gyorsütemű növekedése kényszerítette az alföldi megyékbe. A megye parasztsága 1771-ben 4403 (más forrás szerint 4926) úrbéri egésztelken élt,

120 amelyhez 112 035 magyar hold szántó, 30 848 embervágó rét tartozott.

121 Ugyanekkor a megye jobbágyainak és zselléreinek művelésében jelentős mennyiségű irtványföldet is összeírtak. A megye 1828-ban — 47 916 hold szántó és 4279 embervágó rét irtványf oldj ével — országos viszonylatban is az első helyen állt az irtványföldek tekintetében.

122 1838-ban — 221 település adatait öszszesítve — 4863 úrbéri egésztelket írtak össze az 1771. évi 4403-al szemben. Az 1771—1838 között létesített 460 telekkel szemben a 104