Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

rényben 15 kila alá való „hegy, völgy és Soványságbul álló" földet kaptak a jobbágyok minden házhely után. A két-, háromnyomásban művelt határban az egy vetőre igénybevehető 6—8, illetve 8—10 kilás föld a népesebb jobbágy családok megélhetését nem tudta biztosítani. Karáncsberényben az úrbérrendezéstől 1786-ig 12, Karancskesziben 1815-ig 10 ekés jobbágy és ugyanannyi zsellérháztartás pusztult el.

104 Ecseg jobbágyai 1782-ben és 1830-ban a telkiföldek erőszakos csökkentése, azoknak a majorsághoz való csatolása miatt tiltakoztak a megyénél.

105 Hidegkút jobbágyai 1793. április 30-án kelt levelükben arra kértek engedélyt a megyétől, hogy végleg az Alföldre költözhessenek, mert a falu határa annyira szűk, hogy abból nem tudnak megélni.

106 Karancsság jobbágyai 1804-ben hasonló indokkal és kéréssel fordultak a megyéhez.

107 A majorsági gazdálkodásra áttérő uradalmak azonban nemcsak a jobbágyok fundusához tartozó szántóföldekre és rétekre, hanem a nehéz munkával termővé tett irtványföldekre is igényt tartottak. Az irtványt elvileg a jobbágytól csak akkor lehetett elvenni, ha az irtásba fektetett munka értékét megbecsültette és kifizette a földesúr. Gyakori volt azonban, hogy az uradalom az irtásföldeket „elhancsikoltatta", de az irtásért járó munkabért nem fizette meg. Karáncsberényben 500 kila alá való „a szegénység irtványábul álló" szántóföldet vette el a földesúr. Az irtás díját csak négy gazdának fizette meg, a többiek semmit sem kaptak.

108 A tarnóci (ípolytarnóc) jobbágyok vallomásából tudjuk, hogy az Urbárium előtt a helyi uradalomnak majorsági földjei nem voltak, az úrbérrendezéskor viszont minden földet majorsági földekké tétetett. A jobbágyok és az igával rendelkező zsellérek (ez utóbbiakat forrásaink gyakran nevezik baltás jobbágyoknak) irtványait díjtalanul elvették. A jobbágyok kezén maradt kevés irtásföldekbe vetett gabona minden kiIájától két garast követelt. A falu lakóinak állattartását pedig azzal tette lehetetlenné a földesúr, hogy a község legelőjét lefoglalta magának és arra 200 darab szarvasmarhát és 1500 darab juhot hozatott.

109 Tévedés volna arra gondolnunk, hogy a megyének mind a 211 földbirtokosa majorsági földek létesítésére törekedett volna a XVIII. század második felében.

110 Többen voltak közöttük olyanok, akiknek birtoka osztozkodás, eladósodás révén annyira lecsökkent, hogy abból majorsági földet már nem lehetett kialakítani.

111 Mások viszont, ezek voltak kevesebben, továbbra is a jobbágyok és zsellérek szolgáltatásaira rendezkedtek be. A jobbágyok szűkös határait ezek a földbirtokosok igyekeztek kibővíteni, hogy az így megnövekedett dézsmából és egyéb szolgáltatásokból minél gondtalanabb életet biztosítsanak maguknak. 1783. március 28-án Majthényi Károly cseszte vei földbirtokos új irtványföldek létesítésére adott engedélyt jobbágyainak. A szerződésben két évi adó- és dézsmamentességet biztosított, de kikötötte, hogy az ott „ ... lévő Cseress Erdőben azon Irtványokkal be menni, vagy csak egy Száll fát hír з engedelem nélkül le vágni ne merészeilyenek."

112 Wattay Károly 1787—1793 között 50 szekér szénát termő rét és 30 kilás szántóföldnek való terület kiirtását engedélyezte fülek-kovácsi jobbágyainak.

113 103