Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

indult meg hazánkban. Nógrád megye az új otthont keresőknek átvonulási területe volt, de innen is sokan költöztek a déli megyékbe, hogy gondtalanabb megélhetést biztosítsanak maguknak. Az alábbiakban a lakosság vándorlásának néhány indító okára hívjuk fel a figyelmet, érzékeltetve a vándorlás formáját, irányát és mértékét. A jobbágy vándorlás okai a) A jobbágyföldek kisajátítása, a majorsági gazdálkodás kiszélesedése. A XVIII. század közepéig a gazdálkodásra alkalmas területek többsége megművelésre került a megyében. A tölgy-, bükk-, és cserfaerdők kiirtásával új művelésre alkalmas irtványokat ez időtől kezdve már nem létesítettek. 1760-ban az erdőben még ekkor is gazdag Becskén már arról panaszkodtak a jobbágyok, hogy a helyi uradalmak egy talpalatnyi szántóföldnek valót sem engednek kiirtani az erdőből.

91 Az erdő további védelme érdekében az uradalmak felbontották szerződéseiket az eddig nagy jövedelmet biztosító hamuzsír készítőkkel. 1753-ban Debercsény,

92 1755-ben Szécsénke, Herencsény, Váralja (Szanda váralj a),

93 1779-ben Sipek (Nógrádsipek),

94 Karancskeszi, Mihály- és Liptagerge uradalmainak erdeiben szüntették meg a „hamuzsír fabrikákat."

95 Az a kevés irtványföld, amely a XVIII. század második felében keletkezett, már nem makktermő és épületfának alkalmas erdő, hanem „haszontalan gyüp, tuskós és bokrocskés plágák" kiirtásával létesült.

96 A XVIII. század 40—50-es éveitől, részben a háborús konjunktúra hatására, egyre több földbirtokos bővítette majorsági gazdálkodását. A művelés alatt álló föld többsége eddig azonban telki- és irtványföld formájában a jobbágyok használatában volt. A majorsági gazdálkodás megindítására, illetve kiszélesítésére már csak a jobbágyföldek kisajátításával kerülhetett sor. Puszta jobbágytelkek lefoglalásáról, jobbágyföldek kisajátításáról már a XVIII. század első felében is tudunk. Forrásaink szerint Gácsfaluban, Karancsalján, Lőrincin, Lupacson, Málnapatakon, Mlágyón és Tereskén került sor jobbágyföldek elvételére.

97 1737-ben még a varsányi zsellérek irtványföldjeit is majorságához csatolta Kisfaludi Liptay János.

98 A jobbágyok nagy erőfeszítésével termővé tett területek majorságokká történő alakításának, pontosabban a jobbágyföldek elvételének módjai közül több változatot őriznek forrásaink. 1771-ben Kisfalud jobbágyai a királyhoz írt levelükben arról panaszkodnak, hogy Liptay János földbirtokos ígéretet tett arra, hogy a 200 kila alá való irtványföldet csak addig fogja magáénak vallani, míg a földek öszszeírása meg nem történik. A jobbágyok az összeírás után természetesen nem kapták vissza földjüket. Három jobbágy még abban az évben a Csanád megyei Palota községbe költözött.

99 Karancsberény,

100 Karancskeszi,

101 Mihálygerge

102 és Becske jobbágyai a megyénél emeltek panaszt földesuraik eHen, mert azok az „Urbáriumnak bejöveteli vei'' a határt újra felosztották, a jobbágyok kevesebb és roszszabb minőségű földet kaptak.

103 Karancskesziben 12, Karancsbe102