Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

ték még akkor is, ha a két birtok között 50—60, vagy még ennél is több kilométer távolság volt.

74 Nem szabad arra gondolnunk, hogy az újratelepítés időszakában a megyébe költözők mindegyike földműveléssel foglalkozott. Adataink szerint közülük kerültek ki részben a XVIII. század elejétől meglévő falusi kocsmák és mészárszékek, a fontos útvonalak mentén létesített vendégfogadók bérlői, az uradalmak, paraszok állatállományának pásztorai, a legtöbb jobbágyháztartásnál alkalmazott szolgák (olykor 2—3 fő is), a falusi kismesterek (csizmadia, szűcs, pintér, takács, kovács, varga, szűrszabó, fazekas, szíjgyártó, stb.) akikkel a XVIII. század elejétől gyakran találkozhatunk a nógrádi falvakban.

75 Sokan voltak olyanok is, akik uradalomnál, jobbágynál, olykor több földdel rendelkező házas zsellérnél dolgoztak, mint hazátlan zsellérek.

76 Fentebb már utaltunk arra, hogy a megye északi falvaiban többnyire negyedtelkes jobbágyok éltek. Az 1771. évi felmérés szerint ezek a községek voltak a megye legsűrűbben lakott települései is.

77 A kisterjedelmű, olykor terméketlen földön a magas létszámú falvak lakói csak úgy tudtak megélni, ha a földművelésen kívül más munkát is végeztek. A fülekpüspöki,

78 poltári/

9 csehbrézói (Csehberek), rónyai, turicskai (Etrefalva)

80 jobbágyok ekét, kereket, kádat, jármot, hordót; a bolykiak

01 és poltáriak

82 fazekat, korsót, a málnapatakiak

ÖJ deszkát, lécet, zsindelyt készítettek. A budalehotaiak (Budaszállás) a kereskedők megbízásából marhákat hajtottak az Alföldről az északi megyékbe.

84 Bolgárom, Nagy daróc, Pinc jobbágyai 1771-ben azt vallották, hogy jelentős jövedelmet biztosít részükre a losonci, rimaszombati mesteremberek és kereskedők termékeinek vásárokra történő (Eger, Kecskemét, Gyöngyös, Szécsény, Balassagyarmat) szállítása.

85 A XVIII. század közepétől Örhalom és Nagylóc jobbágyai is foglalkoztak fuvarozással.

86 Szólnunk kell még arról is, hogy a föld fel nem oszthatósága, az újabb földszerzési lehetőség szinte teljes kizárása, sajátos családszervezetet hozott létre, amelyet a néprajzi irodalom nagycsalád, újabban bővített család megjelöléssel ismer.

87 A jobbágyoknál a szülői ház adott otthont a megnősült gyermekeknek, a férjhezment lányoknak, de itt kaptak helyet (egy-egy kamrában) a szolgák, sőt a családhoz szegődött hazátlan zsellérek is. Az így felduzzasztott jobbágyház össznépessége azonban csak a legritkább esetben haladta meg a húsz főt. 1753-ban, egy templomépítési perrel kapcsolatban összeírták Alsó- és Felsőesztergály, Szelcz (Erdőszele) és Kis-Szalatna lakóit. A négy településen összeírt 139 család 70 %-a 4—9 főből állott. Csupán egyetlen családhoz tartozott 22 fő.

88 Hasonló létszámú családokat találunk a XIX. század első felében is.

89 A zselléreknél a föld összetartó ereje nem érvényesült, ezért itt egy-egy család létszáma a 3—5 főt ritkán haladta meg.

90 Jobbágyvándorlás A XVII. század végén és a XVIII. század elején az elnéptelenedett és elpusztult vidékek újratelepítésével nagyarányú népmozgás 101