Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Zólyomi József: Adatok Nógrád megye parasztságának XVIII–XIX. sz.-i történetéhez

A paraszti földken és a földesúri birtokokon termett gabonából a piacra is jutott. A megye gabonafeleslege Losoncon, Besztercebányán és Vácott került eladásra. Az Ipoly-völgyétől északra eső vidék inkább Losoncon és Besztercebányán, az ettől délre eső falvak Vácott értékesítették gabonájukat.

02 Nem volna helyes, ha a paraszti gabonatermelés fellendülésébői a lakosság általános életkörülményeinek túlzott javulását olvasnánk ki. A megye lakosságának életkörülményét a föld megszerzésének lehetőségén túl, számos tényező befolyásolta és irányította Az elnéptelenedett falvakba, az elhagyott házhelyekre spontán lehúzódó szlovák lakosság a legritkább esetben érkezett igaerővel, gazdasági munkaeszközökkel felszerelve. Karancsalja, Lupocs (Gácslápos) 1715. évi összeírásában már arról tesznek említést, hogy a lakosságnak a föld megműveléséhez nincs elegendő igaereje.

63 Az állatállomány fejlesztésének, létszáma emelésének fő akadálya a legelőhiány. 1720-ban a megye ötven községénél jegyezték meg az összeírok: „Legelője kevés, más helyen bérelnek."

04 Ha volt is elegendő legelő, annak határa annyira szűk volt, hogy a szomszédos vetésterületeket csak gondos és szigorú őrzés mellett lehetett megőrizni a kártételtől. Szentiván (Cserhátszentiván) 1734-ben készült falutörvényének 20 pontja közül a 15. megtiltja a falu lakóinak, — a vetésekben okozott károk elkerülése végett — hogy az éjjel legelő állatokat gyerekek vagy fiatal szolgalegények őrizzék.

05 Surányban (Cserhátsurány) egy 1721. évi adat szerint, csak Szent András napig fogadták a pásztorokat, vagyis a termények teljes betakarításáig, utána ,,sorral őrizték" az állatokat.

00 A legelőhiánnyal magyarázhatjuk, hogy még a XIX. század közepén sem fejeződött be a váltás a két nyomásról a háromnyomású gazdálkodásra.

67 Kedvezőtlenül befolyásolta a paraszti földek művelését az a tény, hogy már a XVIII. század első felében is a telekhez tartozó szántóföldek, rétek több tagban helyezkedtek el a község határában. Priboly (Perényes) község egyik jobbágyának 1743-ban a szántóföldje 17, rétje pedig 4 helyen feküdt.

08 A karancskeszi jobbágyok szántóföldje 14, rétjük 7 darabban osztódott, — olvashatjuk egy 1769. évi vallomásban.

09 A földek szétdaraboltsága még erőteljesebben jelentkezett a század közepétől. Egy 1831. évi felmérés szerint Brna János egésztelkes mohorai jobbágynak 59 hold szántóföldje és rétje 33 darabra volt felosztva.

70 A föld felaprózódottsága nemcsak a jobbágyok, hanem az uradalmak házhelyekre fel nem osztott birtokain is nehézkessé tette a gazdálkodást. Számos főnemes örökség, házasság, vétel útján több megyére, vagy egy megyén belül több községre kiterjedő birtokot szerzett: pl. a Ráday családnak kilenc megye 76 községében volt birtoka.

71 Vay Anna 1732-ben Nógrádon kívül Gömör, Heves és KisHont megyékben is érdekelt volt.

72 A felaprózott, sokszor kisterjedelmű birtokok irányítását a zsellérek, ritkán jobbágyok sorából megbízott ispánok végezték. A gazdálkodás alapja a XVIII. század közepéig elsősorban az úrbéres szolgáltatás.

73 Gyakran előfordult, hogy az egy uradalomhoz tartozó falvak jobbágyai és zsellérei, a földesúr igényének megfelelően, a földek művelését közösen végez100