Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

23. Kivétel Bernecebaráti, amely közigazgatásilag Pest megyéhez tartozik. 24. A felsorolt 17 falu közül 10 község anyagát saját helyszíni kutatásaim alapján ismertetem. A Patak, Dejtár, Érsekvadkert, Csitár, Ipolytarnóc, Mihálygerge és részben Bernecebaráti községekre vonatkozó összehasonlító adatok a balassagyarmati Palóc Múzeum archiváiis anyagából származnak. Ez utóbbi gyűjtések 1950-nél nem régebbiek, lényegében beletartoznak az általam vizsgált időszakba. A felhasznált adatok jobbára egyéb központi témájú gyűjtésekből valók, inkább csak egy-egy szokásnak, hiedelemnek a községben való meglétére utalnak. Tudatosan nem építettem be dolgozatomba Diószegi Vilmos 1961-ben végzett gyűjtésének anyagát (Palóc Múzeum Néprajzi Adattára, Ltsz.: 242.), mely területileg az általam vizsgált falvakból származik, azonban olyon tematikus egységet képez — főleg a táltoshit emlékei és a gyermekbetegségek gyógyítása vonotkozásában —, hogy önálló megjelentetésük is elképzelhető. Olyon kérdéscsoportoknál azonban hivatkozom erre az anyagra is, ahol az általam gyűjtött adótok már erősen megkoptak, töredékesek, s csak a korábbi gyűjtésű anyag segítségével lehet értelmezni ezeket. 25. Török utáni szlovák betelepítésű község Csesztve, Ipolyszög és részben Ipolyveee. 26. Vö. Manga J., Ünnepek, szokások az Ipoly mentén. Budapest, 1968 12—18. 1. 27. Amennyiben mégis eltérések mutatkoznak, erre a tárgyalás során kitérek. 28. E közelmúlt lehatárolása természetesen vidékenként, sőt falvanként változik. 29. Különösen vonatkozik ez a születések számára, mivel nagy volt a gyermekhalandóság. 30. A családtervezés vizsgálata egy későbbi dolgozatom témája lesz. 31. Vidékünkön is alkalmazták erre a célra a kékítőt. 32. Ez a hiedelmi indoklása annak, hogy az asszony terhessége alatt változatlanul végezze teendőit. Maguk is természetesnek tartják, hogy „nem volt semmi könnyítés", hiszen a család bármely tagja, ha csak részben is kiesett a munkából, annak kárát látta a gazdaság. 33. A könnyű szülés biztosítása érdekében a terhes asszonyt feszület fájából származó forgáccsal megfüstölték (Benkóczy E., Nógrádmegyei babonák. Ethn., XVI. 1905. 103. 1.). 34. Vö. Nyáry A. i.m. 1931. 171. 1. 35. A beteg gyermeket is csak ritkán vitték orvoshoz (Vö. Nyáry A. Lm. 1906. 289 1.; Nyáry A. i.m. 1931. 172. 1.). Ez még pénzbe is került, többnyire orvos sem volt a faluban. Végül, ha rászánták magukat, mire odakerültek, a kicsi sokszor már halott volt. 36. Palóc Múzeum Néprajzi Adattára (a továbbiakban PMNA), Ltsz.: 242. 37. A nagycsalád rendszerére, életére vonatkozó adatok ha némileg kevésbé merev formában is, de ugyanazt a képet mutatják, mint a mátraaljai falvakban. Ld. Morvay J., Asszonyok a nagycsaládban. Budapest, 1956. 38. E segítség egyik érdekes formája alakult ki örhalom községben. Mikor a lány férjhezment, szüleitől menyecskefődet kapott. Ez a család tehetőségétől függő 200—600 négyszögölnyi terület az adó szempontjából továbbra is a leány családjának birtokaihoz tartozott, viszont a menyecske művelte férje, esetleg a férj családtagjai segítségével, s a befolyt haszonból ruházkodott tovább. 39. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése óta egyre általánosabbá válik az a reális nézet, hogy ,,akár gyerek, akár lyány, csak egészséges legyen". Emögött is meghúzódnak gazdasági indokok: részben, hogy mindkettő egyformán keres pénzt, részben pedig ma már házasságkötéskor a fiú szülei is részt vállalnak a fiatalok új háztartásának kialakításában. 40. A szokásról említést tesz Farkas Pál is, szerinte általában a fiatal pár termékenységét biztosították ezzel (Farkas P. i.m. 161. 1.). 4L Vö. Pesovár E. gyűjtése 1952. (PMNA, Ltsz.: 49.), Földessy Józsefné gyűjtése 1953. (PMNA, Ltsz.: 88.), Zólyomi J. gyűjtése 1966. (PMNA, Ltsz.: 291.). 42. A szokást említi Farkas Pál is, de annak funkciójára nem tér ki (Farkas P. i.m. 168. 1.). 43. Farkas Pál ezt a szokást a Nógrád megyei szlovákoktól említi (Farkas P. i.m. 170. 1.). 44. Ezt a következtetést még a mai fiatalok is alkalmazzák. 45. Temesváry R. i.m. 28. 1. 46. Még ma sem fogadják el, ha a orvos a hízást esetenként kórosnak mondja. Szerintük a kövérség egyértelműem az egészség jele. 47. A rácsudálásra részletesen később térünk ki. 48. Nyáry Albert Mihálygergéről a következő eljárást ismerteti ezzel kapcsolatban: „Ilyenkor egy jegyben járó lány beül a szövőszékbe, a bélyeges kisdedet meg kiviszi az anyja az ablak alá. Mikor javába csattog a szátva, beszól az anya a leányhoz: »Micsinász?« »Szövök!« »Mit szősz?« »Jegyet!« »Nekem is van egy jegyem, sződd be!« »Há gyűjjék be, maj beszövöm. < Azt mondják, hogy rövidesen el is múlik az anyajegy a kis testről" (Nyáry A. i.m. 1906. 297— 298. 1.). 49. A menyecske reagálásából próbált következtetni az anyós arra, hogy terhes-e a menye. Ezt 93