Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

Ha a maguk végezte gyógymódok nem bizonyultak eredményesnek, akkor tudósasszonyhoz fordultak. A Szécsénykovácsiban lakó tudósasszony 1939-ben az alábbi gyógymódot alkalmazta: „Legjobb vót úgy menni, hogy még napfölkőtte előtt ott legyünk. Hugy odaértünk, kérdezem, hugy mondja mán meg. »Ezt egy kövér asszony igézte meg, de nagyon!« No oszt ki kellett bontani a gyereket, oszt egy rozsdás vasval a fejinél meg a lábánál keresztet csinált a gyereknek. Akkor egy olyan kerek fatálba öntött vizet vagy egy liternyit, oszt abba olyan füveket szórt bele. Akkor belemártotta a bal kézit, oszt így e memmosdatta az arcát a kicsinek visszakézbül. Vagy kétszer, vagy háromszor, mán nem emlékezek pontosan. Fölemelte a szoknyáját, oszt a piszkos pendellel mettörölte az arcát a gyereknek. Bal kézbül azt is. A pendel fordított felivel. »Na — kérdezem — mit fizetek?« »Tíz pengőt.« Tudja mennyi vót tíz pengő akkor?" (örhalom, elmondta Márton Andrásiné, sz. 1916.). Sokan emlegetik a két világháború közötti időszakból az újkóvári tudósasszonyt. Űjkóvár a trianoni békeszerződés után Szlovákiához került, így kényszermegoldáshoz folyamodtak. Nem kellett feltétlenül elvinni a gyermeket, elég volt, ha valakivel, megüzenték, hogy mik a tünetei a betegnek, s az illető hozta is a gyógyszert, vagy az üzenetet, hogy mit csináljanak a gyermekkel. „De az nem boszorkányos vót, éppen hogy imádkozott mindig. Elküldte oszt üvegbe' a vizet, hogy tegyek a gyerek fürdővizibe belőle. Meg külön üzente, hogy mielőtt csinálom a fürdővizit, menjek körül a házon, a talpam alól vegyek fel, ami alatta került. És imádkozni kellett egész idő alatt. Jobban is lett a gyerek tőle. Nem kért semmit, de úgy küldtem vissza az üveget neki, hogy megtöltöttem borral. Pénzt nem vett el" (Ipolyszög, elmondta Csima Jánosné, sz. 1911.; az adat 1934-ből való).

92 A fentiekben áttekintettük azokat a preventív és produktív szokásokat, melyek — kezdetben az anyán keresztül, szülés után pedig közvetlenül — a gyermekre irányultak. Az újszülött nemével kaposolatos véleményt a mindenkori gazdasági, társadalmi viszonyok határozták meg, s a mágikus eljárások döntő többsége fiúgyermek születésére vonatkozott. Legfontosabbnak tartották, hogy erős, egészséges, kövér csecsemő szülessen, s piros arca, nagy, lehetőleg göndör haja, fekete szeme legyen. A család új tagjának jellemvonásait, jövőjét befolyásolni akaró szokásokból az Ipoly menti parasztság körében kialakult embereszmény, a boldog élet képzete rajzolódik ki. Legáltalnáosabb igény volt, hogy majd jól végezze munkáját, dolgos legyen. A leendő munkák konkrét megjelölése az adott gazdasági formációkban gyökerezett. Fontosnak ítélték, hogy okos ember váljon a gyermekből. Ez alatt csak az utóbbi 20—30 évben értenek iskolára, tanulásra való alkalmasságot, korábban az volt a jelentése, hogy „magához való esze legyen". A szelíd, csendes természetet kedvezőbbnek tartják. Azt kívánták, hogy minél több ember szeresse a gyermeket, s ha felnő, haragosa ne legyen. Szerencséjét minden vonatkozásban igyekeztek biztosítani, különösen azt, hogy pénzben ne szűkölködjön. Mindezek az elképzelések, vágyak a két világháború közötti időszak gondolkodását tükrözik; a bemutatott szokások, hiedelmek őrzőinek, gyakorlóinak legnagyobb része ebben az időben szülte gyermekét, s végezte a gyermekkei kapcsolatos mágikus praktikákat.

93 A legidősebbek elbeszéléséből, a korábbi gyűjtésekből következtethetünk arra; hogy az ezt megelőző időben is hasonló90