Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

képpen vélekedtek, csak korábban több, összetettebb rítussal igyekeztek mindezt elérni. Az anyaggyűjtés során igyekeztem felderíteni, hogy egy-egy szokást hozzávetőlegesen meddig gyakoroltak, hogyan halványultak el az arra vonatkozó képzetek. A fentiekben láttuk, hogy vannak olyan szokások, amelyeket az 1910es évektől már nem gyakoroltak. Így például a gyermek elváltásában már nem hittek, s bár ezzel kapcsolatban néhány védekezési eljárás még az első világháború után is megmaradt egy ideig (sátoros ágy, virrasztás az anya mellett, a váltott gyermeket betegnek tartották, s a visszaváltás módját is csak a korábban gyűjtött adatok őrizték meg. A táltos hiedelemkörből — néhány elszórt adaton kívül — szólások formájában hagyományozódott tovább néhány elem. A szokások intenzitásának vizsgálata arra utal, hogy az 1920-as években szülő asszonyok még több szállal kötődtek a régihez, az ő emlékezetük mentette át a korábbi képzeteket, szokásokat. Az 1930-as évektől a fiatalasszonyok mind kevésbé hittek a praktikák kizárólagos érvényében. A közösség hagyományőrző hatása 2 elsősorban a nagymamákon keresztül — olyan mértékben nehezedett azonban rájuk, hogy számos szokást elvégeztek az újszülött körül. Eközben a cselekvések fokozatosan egyszerűsödtek, sok elem lassan kikopott belőlük. Bár 1945 óta a gazdasági, társadalmi viszonyok megváltoztak, a régi szokásgyakorlat teljes elhagyásáról még nem beszélhetünk. Néhány hiedelem ma is él a 35—40 év fölötti asszonyok tudatában. Ide tartoznak például azok a képzetek és preventív eljárások, melyek a megkívánáshoz, anyajegyhez kapcsolódnak. Hasonló a helyzet a szemmelverés esetében is, különösen akkor, ha az orvosi beavatkozás nem járt azonnal látható javulással. Ilyenkor esetenként még sor kerül a szenesvíz elkészítésére, s bizalmatlanul kezelik az összenőtt szemöldökű embereket. Elhangzanak a különböző jóslások is a „születendő gyermek nemét, majdani tulajdonságait illetően. A falu és város közötti különbségek fokozatos felszámolása, a termelőszövetkezeti parasztságra is kiterjesztett ingyenes orvosi ellátás, a kórházban, szülőotthonban való szülés, a gyermekhalandóság minimálisra csökkentése nyomán azonban jelentős tudati átformálódásnak vagyunk tanúi. A gyermekszülést megelőző és követő mágikus cselekvések oly nagymértékben háttérbe szorulnak a fiatalabb generációnál, hogy az ide vonatkozó hagyományt csak az idősebbek elbeszélése nyomán lehet — amint erre a fentiekben törekedtünk — rekonstruálni. 91