Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

örültek annak, ha sokan nézegették a kicsit. Vonatkozik ez a dicséretre is, mert gyakran éppen akkor „esett igézetbe", ha elismerően beszéltek róla (Ipolyszög, Ipolyvece, Litke, örhalom). A szemmelverés megelőzésének több módja volt. Legjobb, ha a dicsérő megjegyzés után az illető gyorsan megköpködte a gyermeket (Hugyag, örhalom). Az újszülött csuklójára húrt kötöttek, hogy elejét vegyék az ígézésnék (Hugyag, örhalom).

79 Litkeiek szerint cigányhegedű húrja jó erre a célra, Mihálygergén pedig lehetőleg prímás hegedűjéről igyekeztek húrt szerezni.

80 Ajánlatos az is, hogy a kisgyermek kezére piros zsinórt, pamutot, szalagot kössenek (örhalom.)

81 A kieinget fordítva adták rá (örhalom).

82 Már utaltam rá, hogy maga a sátoros ágy is óv a szemmelveréstől. Ugyanezt a szolgálatot teszi, ha a gyermeket anyja vizeletével megmosdatják (örhalom). Ha éppen valamelyik gonoszjáró nap közeledett, mégjobban ügyeltek a rontás elhárítására. Ilyenkor a család legidősebb nőtagja, legtöbbször a nagymama, nemcsak az aktókra, ablakokra rajzolt fokhagymával keresztet, hanem a kicsi talpára is (Dejtár).

84 Ha már bekövetkezett a baj, azt igyekeztek megállapítani, hogy kitől ered. Ehhez nyújtott segítséget a szenesvíz. Fogtak egy tányért, egy seprűből kihúztak két cirokszálat, azt kérészbe tették rajta. A rocskából merítettek egy bögrébe vizet és a vízsugarakat a seprű-szálon vezetve beleöntötték a tányérba. Akkor kinyitották a masina ajtaját, s egy darabka fával négy szem parazsat belehúztak a tányérba. Közben mondták: „lyány, gyerek, asszony, ember" (vagy fordítva). Azután figyelték, melyik száll le a víz fenekére — az annak megfelelő személy rontotta meg a gyermeket. Sokak szerint imádkozni is kellett közben. Ha egyik széndarab sem „ült le", akkor más a baj. (Az eljárás valamennyi vizsgált községben ismert.) A szenesvíz készítésének ismeretes egy másik változata is. A végzett cselekvés ugyanaz, de négy helyett kilenc parazsat húztak ki a tányérba, s mindegyiket egy-egy olyan személlyel azonosították, akiről feltételezték, hogy a gyermeket megverte szemmel. így a rontó személyre konkrétan következtettek (Ludányhalászi). Ezek után fogtak hozzá, hogy orvosolják a bajt.

85 A végzett eljárások nem minden esetben gyógyító hatásúak. Tudniillik nem minden ígézés egyforma: van ami gyógyítható, máskor viszont „halálra van igézve" a gyermek. Ez utóbbi esetben semmi nem segít. Az eljárásokat mégis elvégzik, mert így eldől a sorsa: vagy megfordul, azaz jobban lesz, vagy nem kínlódik tovább és meghal.

8

" A leggyakoribb gyógyító eljárás a szenesvízzel történik. Miután megállapították belőle, hogy kitől eredhetett a rontás, az asszony bal kezét bemártotta a vízbe és visszakézbül (a kézfej hátával) megmosta a gyermek arcát, fejét. Nagyorosziból származó adat szerint a mosdatás a következőképpen történt: az anya bal kezefejének hátával keresztet vetett a gyermekre először a homlokán és közben mondta: „Szem megártott". Ezután a jobb vállára és bal térdecskéjére, majd a bal vállára vetett keresztet a következő szavakkal: „Szív megszeretett". Végül a jobb térdére, miközben mondta: „Boldogasszony gyógyítson meg". Utána letérdepelve elmondott egy Miatyánk-ot, egy Üdvözlégy-et annak a szentnek a tiszteletére, akinek aznap ünnepe volt. Mosdatás után a gyermeket az anyja, vagy aki a szenesvizet készítette, a pendelye visszájával megtörölte és a maradék vizet az ajtósarokra öntötte. Egyesek szerint a vízből inni is adtak a gyermeknek egy nyeletet, azaz kortyot (Bernecebaráti, örhalom) .

S; Van, ahol mielőtt kiöntötték volna a vizet, ha fiúgyermekről volt szó nőstény, ha kislányról kandurmacska szemébe fröccsentettek belőle egy keveset (örhalom). 88