Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

Ezt a célt szolgálta egyrészt a sátoros ágy, sátor.™ A szülésnél segél kező asszonyok, amikor a szüléssel végeztek ,nyomban elkészítették a sátort A munkában a bába is segédkezett. Egy lepedő sarkaihoz szatyingot kötöttek vagy varrtak, s ezeknél fogva a padlás gerendáiba vert szegekhez kötötték úgy, hogy a sarokban álló ágy két szabad oldalát eltakarja.

84 A sátort ott csinálták meg

s ahol az asszony rendes fekhelye volt, vagy az elsőhágban.

65

Az asszonyt megmosdatták és úgy feküdt le a gyermekkel együtt a sátoros ágyba. Ezt megelőzően azonban szenteltvízzel meghintették az ágyat (Ipolytamóc, őrhalom), sőt gyakran az egész szobát „nehogy a rosszlélek megközelítse üköt" (örhalom). Ugyanezt a célt szolgálta a leptedőbe tűzött tű (örhalom) ; volt, ahol a lepedő közepébe két tűből „keresztet szúrtak" (Litke, Ipolytamóc, Mihálygerge).

06 Gonoszávoltartó szerepe volt a lepedő csücskébe kötött fokhagymának is (Ipolytamóc, Litke, Mihálygerge).

67 A sátor nemcsak a gyermek kicserélése ellen nyújtott védelmet, hanem a fekvőasszonytól is távol tartotta gonoszokat, aki avatásig különösen ki volt téve az ilyen ártalmaknak. Amellett anyát és gyermekét egyaránt védte a szemmelveréstől, rontástól. Vannak ugyan, akik csak az első funkcióját jelölik meg, szerintük a sátornak keresztelő után már nincs létjogosultsága; az adatok többsége szerint azonban a sóíort csak avatás után bontották szét, ami az anya védelme mellett szól. A sátoros ágy emléke valamennyi községben él még, a szokás az 1920-as években szűnt meg. A fiatalok gyakran már csak azzal magyarázzák, hogy mindenki egy szobában lakott és így valamelyest mégiscsak sikerült elkülöníteni az újszülöttet és a gyermekágyast. A sátoros ágy csak az egyik védekezési mód volt. Keresztelőig ajánlatos az újszülött nyakába olvasót akasztani, vagy legalább a pólyájába beletenni (Bernecebaráti,

68 Dejtár

69

), szenteltvízzel meghinteni (Dejtár).

70 Ha a gyermeket apja mellényébe csavarták, akkor a boszorkányok nem tudták kicserélni (Bernecebaráti).

71 A kicserélés kétféle módon történhetett. Éjjel az ablakban megjelent a boszorkány olyan már meghalt személynek a képében, akit a fekvő szeretett. Legtöbször az anyja, vagy más családbeli idősebb asszony alakját vette magára. Szólította, s ha az asszony kiment, ezalatt a gyermeket kicserélték (Hugyag. Ipolyszög, örhalom).

72 Vagy bejött a boszorkány a házba és az alvó anya mellől elvette a gyermeket (Hugyag, örhalom). Mindkét változatra idézünk egy-egy történetet: „Mikor idejöttem menecskének Ludányba, a szomszédba' lakott egy öregasszony. Az mesélt mindenféléket. Hogy az ű anyósa, mikor gyerekágyat feküdt, felkelt szoptatni, hát ahogy kinéz az ablakon, az anyját látta elhúzódni az ablak előtt. Nagyon megijedt, mert akkor az anyja már rég halott vót. Osztán hallja, hogy szólítják, De tisztára az édesanyja hangja vót. Majd kétségbeesett szegény. De mán ki vót okosítva az asszony, csak kikiálltott: »Nem mének most! De gyere el holnap reggel sóér'! Gyere el akkor!« Oszt evvót a szerencséje neki, mer' elcserélték vóna a gyerekit, ha kimegy. Akkor oszt másnap reggel jött hozzájuk egy asszony. Csak úgy kérni valamit. Hát hogy awót a rosszlélek" (Ludányhalászi, elmondta Nagy Istvánné, sz. 1900.). „Anyósom mesélte, hogy mikor ő gyerekágyat feküdt (1888), vót a faluba egy öregasszony, a Sánta Katyi. Ez a Sánta Katyi mindenütt mejjelent, ahun gyerek született. Sánta vót az asszony, mer' má elverték a többi boszorkák. Szóval éjjel fent vót az anyósom szoptatni. A pimpics égett, hát látja, hogy ez a Sánta Katyi ott ül az asztal sarkán. Szerencsére, hogy ügyi nem csak maga vót a kicsivel a házba, hát elkezdett kiabálni: »Ne gyüjjön felém Katyi néne, nem adom a gyereket!« Oszt gyorsan odaszorította magához a kicsit De az asszony csak gyütt. 86