Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

sok kísérték, s ha veszélybe került egészsége, ismét a hagyományos eljárásokhoz folyamodtak. Kezdetben legfontosabb követelménynek ma is a jóltápláltságot, kövérséget tartják. A hízás feltétele a bő táplálás, amin belül legfontosabb szerep — különösen eleinte — az anyatejnek jut. Ha az asszonynak már terhesség alatt megindul a tejelválasztása, abból arra következtettek, hogy sok teje lesz (Ipolyfödémes). A hiedelem szerint bizonyos ételféleségeknek a szokottnál gyakoribb és nagyobb mennyiségben történő fogyasztása biztosítja a sok tejet. Ilyen a rántott leves (örhalom), köménymagos leves (örhalom), krumplileves (Ipolyfödémes), tej (örhalom) vagy „törje' sok tögmagot, igya' rá vizet" (Litke). Ezeket általában a szoptatós anyának javasolták, de sokak szerint már terhesség alatt is tanácsos ilyen ételeket fogyasztani. A gyermek gyarapodásával, fejlődésével függ össze az alvás, illetve álmatlanság. Ha a gyermek nem tudott aludni, különböző cselekvéseket tiltottak.

53 Este nem szabad kiönteni a gyermek fürdővizét, mert akkor kinn marad a kicsi álma (Örhalom). Pelenkát, gyermekholmit sem hagytak kint száradni napnyugta után, mert ugyanaz lesz a következménye, mint az előbbi esetben (Ludányhalászi, Nagyoroszi, örhalom). Nem jó semmit kölcsönkérni olyan háztól, ahol kisgyermek van, mert ezzel elviszik a gyermek álmát (Ludányhalászi, örhalom). így senki nem vehette rossznéven, ha különösen napnyugta után nem adtak sem pénzért, sem szívességből, sem kölcsönbe semmit a kisgyermekes családoknál (Nagyoroszi). Este a vendégnek sem örültek, főleg ha kisgyermekes asszony jött, hiszen nála nyilvánvaló, hogy saját gyermekének akarja elvinni az álmot (Nagyoroszi). Ha minden igyekezetük ellenére sem tudott aludni a gyermek, valamelyik családtag kilopakodott a disznóólhoz, s néhány szál szalmát hozott be onnan. Ennek főzetében kellett megfürdetni vagy megpárítani (a gőz fölé tartani) a kisgyermeket. Ha azoban a szalma megszerzése közben a disznó fölébredt, hatástalan maradt a fürdetés (Örhalom)."

0 Általában a növekedésre vonatkozik, hogy a kisgyermeket nem jó átlépni, mert akkor nem nő tovább (Bernecebaráti). Ha pedig kiküldik az esőre, akkor gyorsabban fog nőni (Bernecebaráti). Nem szabad a kisgyermek talpát verni, sem megcsókolni, mert akkor soká, vagy egyáltalán nem tanul meg járni (Bernecebaráti, örhalom). Ugyanosak nem jó a szájára ütni, szájon csókolni, mert ez esetben későn kezd beszélni (Berencebaráti). Amikor kenyeret sütöttek és dagasztás után az asszony leöblítette a kezét

; azzal a vízzel itatták meg a kisgyermeket, hogy könnyebben tanuljon meg beszélni (örhalom). Ugyanez a célja annak a szokásnak, amely szerint cigányasszonytól lopott kenyérrel kell megetetni a kicsit (Örhalom).

01 Ha a gyermek nem fejlődött megfelelően, úgy vélték, hogy elváltották, kicserélték. A váltott gyermek kifejezést minden községben ismerik, a rá vonatkozó képzetek azonban nagyon halványak. Ha emlékeznek is valamire, szinte kivétel nélkül hozzáteszik, hogy szüleiktől, nagyszüleiktől hallották, ők már nem hisznek benne: „Az olyan angolkóros gyerekre mondták azt, hogy váltott." A fiatalabbak ilyeféle magyarázatokat fűznek hozzá: „Ha a gyereket nem szerették a szülei, beszélték, hogy mert kiskorába' elcserélték." A néphagyomány szerint az elváltás abban áll, hogy a boszorkák a szép, egészséges kisgyermeket legtöbbször éjjel kicserélték, és a maguk beteg, nyomorék gyerekét tették a helyébe (Bernecebaráti, Csesztve, Csitár, Dejtár, Hugyag, Ipolyfödémes, Litke, Ludányhalászi, Nagyoroszi, Örhalom)."

2 Ennek a veszélynek a keresztelésig van kitéve a gyermek, tehát az óvó intézkedésekre ez idő alatt van szükség. 85