Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

JEGYZETEK Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján 1700—1850 1. Az utóbbi években megjelent tanulmányok közül csupán néhányat említünk a népi építészet köréből: Barabás Jenő: Népi építkezés Hódmezővásárhelyen a XVIII. században. Ethnographie, LXV (1954) 467—483. p. Szilágyi Miklós: Adatok a Nagykunság XVIII. századi néprajzához. Szolnok megyei Múzeumi Adattár, Szolnok, 1966. Schräm Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza (1686—1848). Levéltári Szemle, 1968. 3. sz. 657—719. p. Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves megyében. Az Egri Múzeum Évkönyve. V/1967). 2. Ezúton is megköszönöm dr. Schneider Miklósnak a Levéltár igazgatójának, hogy számos forrásra felhívta figyelmemet. 3. Az ismertetett résztémák feldolgozása után kutatásunkat nem tekintjük lezártnak. Két időszakra bontva (1850—1914 és 1914—1970) e témák feltárását tovább folytatjuk. Vizsgálatunkban területileg nem a mai, hanem a történeti Nógrád megyét vettük alapul. A helységneveknél a forrásokban feltüntetett neveket használjuk. 4. A belső telek és a fundus kifejezések a XVIII. század első felében is együtt élnek. Azonban a belsőtelek kifejezés használata az általánosabb. Az általunk vizsgált időszakban a fundus szónak — a belső telek megjelölésére — legkorábbi előfordulásai: 1968 (Kékkő), 1717 és 1721 (Szöllős), 1726 (Málnapatak). (Országos Lelvéltár. Jankovich család levéltára, fasc. 22. 64/1968, 70/1717, 71/1721, 79/1726.) A fundus gyakoribb használata a XVIII. század közepétől terjedt el. A belső telek fogalmát fejezte ki még a lakáshely és a házhely is. Ez utóbbit ritkán használják forrásaink. 5. Bél Mátyás: (Notitia Hungáriáé novae historico-geographica) 1742. IV. 22 old. 6. Lásd a tanulmányunk végén közölt udvar leírásokat. 7. Ennek szemléltetésére néhány községből közlünk alaprajzi adatokat. 8. Szügy község tagosítási térképén két helyen láthatunk szérűskert felírást 1867-ben. (Földhivatal. Balassagyarmat. Térképtár.) 1798-ban a bujáki jobbágyoknak a megyéhez küldött levelében olvashatjuk: „...még az helységen kívül is Szérős Kertekben, Kazalokban rakott gabonáinkba belé kapozván a tűz ...") Nógrád megye Levéltára — továbbiakban NmL — IV. Instantiae 9/1793/793.) Ugyanebben az évben a sóshartyáni jobbágyok közlik beadványukban „... az Mezőben egy Szérőre raktuk termet Gabonáinkat. . ." (Uo. 9/1798/740.) 9. NmL IV. 71. Archívum mixtum III. 1813/2. 10. NmL IV. 1. Közgy. iratok C/1758/69. 11. Uo. C. 1771/30—87. 12. Uo. 1786/86. 13. NmL IV. Inquisitiones 1742/17. — NmL IV. 31. Processus terminati 1754/1207. 14. NmL IV. Inquisitiones 1750/133. — NmL IV. 31. Processus terminati 1753/1170. 15. NmL IV. Inquisitiones 1732/12. 16. Fél Edit: Néprajzi adatok örhalomból. (Néprajzi Értesítő, XXX (1938) 79—80. p. 17. A falu és a szálláshely legjobban egy 1854-ben készült térképen rajzolódik ki. (Hadtörténeti Intézet térképtára). 18. A sámsonházai megosztott beltelekre Vargha László hívta fel a kutatók figyelmét. (Vargha László: Népi építkezés. In: Nógrád megye műemlékei. Bp. 1954. 103, 362—363. p.) 19. A csűrös istállók néprajzi szempontú adatait 1967-ben összegyűjtöttük. Külön tanulmányban kívánjuk közölni. Pontokban szedve azonban itt is utalunk a két községnél (örhalomSámsonháza) tapasztalt egyezésekre és különbségekre: Egyezések 1. A szállás-, illetve pajtáskertek a falutól távol helyezkednek él. 2. Pajta, (csűr) és istálló mindkét szálláskertben megtalálható. 3. Tavasztól őszig a gazdálkodás központjai. 4. A pajták és istállók nem voltak elkrítve. 5. Nem tüzeltek benne. 6. Csak a nagyobb mennyiségű földdel rendelkező gazdáknak volt a szálláskertben pajtájuk, illetve istállójuk. 03