Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

Szeder Fábián helyesen állapítja meg, hogy a kamrika elsősorban a nők éjjeli fekhelye. Adataink is ezt bizonyítják azzal a kiegészítéssel, hogy a fűtetlen kamrában többnyire osak a nyári hónapokban aludtak, télen a házban volt a fekhely. A XIX. század 20-as éveinek derekán Mocsárit Antal négy kötetes monográfiát írt a megye történetéről.

496 A terjedelmes munka — a XVIII. század első felében élt Radványi Ferenchez hasonlóan — csupán egy helyen, Kökényes községnél tér ki a népi építkezés ismertetésére: „...szalmával fűti kementzéjét, és száraz ganéjból éleszt tüzet. A szegényebb lakosok a földet kiásván, annak tetejét szalmával, vagy hanttal befedik, és illy lakóhelyeket készítenek magoknak." A leírás már konkrétan utal arra, hogy a putriházakban csak szegényebb családok laknak. Kökényes község építkezésére ebből az időből konkrét levéltári adatunk nincs. A környező falvak idevonatkozó adatai alapján azonban rögzíthetjük, hogy a jobbágyok többsége sár- (rárakott), illetve vályogfalú házakban lakott. Egy évvel később 1827-ben Krizsány János tak-sonyi plébános részletes leírást készít Verőce községről.

497 A parasztok lakóházairól megjegyzi: „Ezek közt sok tsinos és tserép-fedelű házak vannak, mellyek parasztok vagy zselléreké. Mindnyájának pedig boltozott konyhájok, és téglából épített kémények lenni szokott." Klizsány leírásából egy fejlett paraszti házkultúrát ismerhetünk meg, ahol a házak többségükben már cseréppel fedettek, a konyha boltozott kéményét téglából építik. Felvetődhet jogosan a kérdés, hogy a XIX. század első felének általunk megrajzolt képe nem hamis-e? Hiszen cseréppel fedett, tégla kéményű lakóházakat a megye más vidékein csak gazdagabb jobbágyok, uradalmak tulajdonában mutathattunk be. Adataink szerint a zsúppal fedett lakóházak, a nádból vagy veszszőből készült kémények voltak az általánosak. Verőcze község sajátos helyzetének ismertetésére gazdag anyagot szolgáltat Krizsány János leírása. Ebből megtudhatjuk, hogy az építkezést is átformáló vagyoni megerősödés nem az egyes jobbágyok tulajdonában lévő telkiállomány nagyságából adódik, hiszen a nyilvántartott 64 parasztosaiád közül senkinek sem volt félteleknél több. Ez a telkiállomány és megoszlás jóval alatta marad sok más Nógrád megyei községnek. 61