Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

korában gyakori, vagy már csak ritkán megfigyelhető lakóházról és berendezésről van-e szó A kutatás — nyelvészeti megközelítésével — alig egy évtizeddel ezelőtt tisztázta, hogy Szeder Fábián megfigyelései Hont és Nógrád megye Ipoly környéki falvaiból származnak.

494 Ezt a topográfiai körülhatárolást úgy érezzük, nem szabad szigorúan értelmeznünk, ha Szeder Fábián építkezésről szóló leírásában az építőanyagot, illetve a falkészítés technikáját vizsgáljuk. Szeder Fábián tanulmányában határozottan boronafalú lakóházakra utal. Növényföldrajzi kutatások eredményeiből tudjuk, hogy az Ipoly környéki falvak nemhogy Szeder idejében, de már a honfoglalás korában sem rendelkeztek olyan erdőkkel amelyek boronafalú lakóházakhoz és egyéb épületekhez biztosíthattak volna építőanyagot.

495 Levéltári forrásainkból is tudjuk, hogy a XVIII. század első évtizedeiben milyen nagy körültekintéssel biztosítják az Ipolymenti falvak kisterjedelmű erdőinek védelmét. A több község határát érintő erdőből csak az érdekelt községek képviselőinek jelenlétében szabad fát kivágni, vagy világításhoz szükséges fáklyát szedni. E szigorú intézkedések fahiányra engednek következtetni. Szeder Fábián tanulmányában háromsejtű (ház, pitvar, kamra) lakóházakat ismertet, utalva az egyes helyiségek berendezésére is. A háromsejtű lakóház, az általunk vizsgált időszakelején már általános, előfordulása vagyoni helyzethez, földrajzi elterjedéséhez nem köthető. A pitvarhoz kapcsolódó első kamrának, levéltári adataink szerint — Szeder megfigyelésével ellentétben — soha nem az udvarról, hanem a pitvarból volt a bejárata. A második, a harmadik, esetleg a negyedik kamrába lehetett csak közvetlenül az udvarról bejutni. A ház berendezését Szeder eléggé szegényesnek írja le: „Egy asztalnál, és a két felül mellette lévő lóczánál (deszka padnál) fazék polcznál és a falon függő tálaknál, ottan más házi eszközt nem látni." Ilyen berendezésű házuk, adataink ezerint zselléreknek, esetleg negyedtelkes jobbágyoknak lehetett csak ebben az időben. A fél- és ennél nagyobb telekkel rendelkező jobbágyok házából már nem hiányzott a kaszni, a festett fogas és tálas, a szentkép, a tükör, a feszület, az ágy, a szék, a faragott lóca sem.