Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Bemutatjuk új szerzeményeinket

könyv esetében az iniciálék helyét csupán kijelölték. A kódex díszítése tehát nem fejeződött be teljesen. Az első iniciálét, melyet szokásos volt — mint a legdíszesebbet — utoljára hagyni, kódexünk esetében nem a XV. században, hanem valamely későbbi században készítette el egy műkedvelő. A kilenc iniciálé mellett az 5., és 91. oldalakon, vagyis az első könyv első és a negyedik könyv első oldalán, az Árpád-házi királyok címerére emlékeztető vörös-ezüst sávos címerek ékesítik a kódexet. Az első címer rajzolata alatt szabad szemmel is kivehetően, jelzés nyoma látszik. Nem állapítható meg pontosan, hogy ez a régi jelzés kézjegyet, vagy esetleg egy régebbi címer rajzát ábrázolja. Abból a tényből azonban, hogy az új címert egy régi kézjegy, vagy jelzésre festették rá, arra lehet következtetni, hogy a kódex vétel vagy elkobzás útján került a címer tulajdonosához. Abban az esetben, ha be lehetne bizonyítani, hogy a címer a magyar király címere volt, úgy a kódex birtokosát a magyar királyok között kell keresnünk. 1928-ban Dr. Varga Dámján a Magyar Tudományos Akadémián ismertette a szécsényi ún. Cicero kódexet. Felvetődött ekkor, hogy annak elenére, hogy a kódex nincs ellátva corvusszal, nem minősül-e corvinának. Az Árpád-házi királyi címer mellett, más olyan jel is található, mely erre a feltevésre alapot adott. A kódex első könyve felső margóján (az 5. oldalon) ugyanis a következő bejegyzés olvasható: "Lieber rriei Batrholomei de palatio" vagyis a palotai Bartholomeusnak a könyve. Mint köztudott 1485-től kezdődően Fontius Bartholomeus állt Mátyás király udvari könyvtárának az élén. E bejegyzésből az első látásra a könyvtár vezetőjére lehetne gondolni, ugyancsak a királyi könyvtárra utal a címer is. Ennek azonban ellentmond az, hogy a név előtt nem szerepel a Fontius előnév, melyet egy olyan kiváló humanista, mint Fontius Bartholomeus nyilvánvalóan nem hagyott volna. el. A kézírás sem emlékezteti a szakértőket Bartholomeus írására, a címer sem perdöntő, mert hasonló címer más családoknál is előfordulhatott. Sajnos az eredeti kötés, mely választ adhatna kérdéseinkre nincs meg, jelenleg egy XIX. századi egyszerű, a kódexhez semmiképpen nem méltó paírkötés burkolja. A Megyei Múzeumok Igazgatósága a kódex restaurálása során fatáblás bőrkötéssel bori tattá be a kódexeket. 293