Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Bemutatjuk új szerzeményeinket

További kutatást igényel a gazdag széljegyzet anyag. Az első kilenc könyv esetében számos, a másolóműhely re emlékeztető korrektura jelzést is találunk, ezen túlmenően azonban mindvégig szerepelnek az olvasók által bejegyzett latin-görög jegyzetek. Nagyjából három kéz nyomait lehet felismerni. Abban az esetben, ha a kódex a XV. században Magyarországon, illetve a magyar királyi udvarban volt, úgy a gazdag görög jegyzetanyagból Janus Pannoniusra lehetne következtetni, mint tulajdonosra. Ennek eldöntése azonban még további kutatást igényel. A kódex a XIX. században került a szécsényi ferencesek birtokába. Meg kell kísérelni megfejteni azt az utat, mely során Itáliából a Nógrád megyei Szécsénybe jutott a kódex. A kutatást megkönnyítheti az a XVIII. századvégi, vagy XIX. századi címerrajz, mely az első hártyán található. Az összetett címer, mely csecsemőtfaló koronás sárkány, továbbá kiterjesztett szárnyú koronás sast ábrázol, az aranygyapjas rend valamely lovagjáé volt. Valószínű, hogy ez a lovag lehetett a kódex tulajdonosa a XIX. század elején. A tulajdonos beazonosítása segíthet a kódex kalandos útjának feltárásában. * A kódexhez hasonlóan rendkívüli értéket, nemzeti kincset képvisel az a német nyelvű, gót betűs Herbárium, melyet 1485. március 28-án nyomtattak Mainzban. Ezen ősnyomtatványból hazánkban mindössze még hármat őriznek. Egyet az Országos Széchenyi Könyvtárban, egyet a Budapesti Egyetemi Könyvtárban, egyet pedig a Magyar Tudományos Akadémián. A negyedik — a most megkerült szécsényi példány — mindháromhoz viszonyítva a legépebb, a legteljesebb. 294 A Herbárium, melyet Hortus Sanitatis, illetve „Ein Gart der Gesundheit" néven tart számon a szakirodalom, rászolgál a nevére. Valóban „Az egészség kertje" ez a könyv, hiszen 442 növény tudományos leírását és azoknak gyógyhatását ismerteti. A tudományos leírás képet ad a kor természettudományos műveltségéről. Minden növénynek német, latin, görög és arab nevét is közli. A kor nagy biológusaira, természettudósokra történő hivatkozás mellett, a klasszikusok Plinius, Isidorus, Serapio, Avioenna, Galienus, Diaskondes meghatározásai emelik a tudományos leírás értékét. Minden növény kézzel festett, bámulatosan élő, szinte újnak ható képe teszi színessé a könyvet. A kézzel festett növényképek mellett a kezdőbetűket, sőt a szövegközi kiemelt betűket is kézzel festették, ezzel szinte tökröződik az átmenet a kézírásos kódextől a nyomtatványok felé. A könyv-szerkesztés mintaszerű. A tudományos ismertetést és növényleírást a könyv végén 314 betegségre, illetve a különböző emberi szervek egészséges működtetésére szolgáló nö-