Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

25 mázsa nyers szalonna; november 20-án 8 hordó ecet, 15 mázsa köles, 30 mázsa só, 25 vég sima lenvászon és 20 vég kék-fehér barhet megrendelését és leküldését kérik (I. 348.: 1880., 352.: 1896., 365.: 1931.). Az ilyen és hasonló megrendelések nagysága és sűrűsége a fogyasztók számának emelkedésére és csökkenésére is jellemző. Sajnos azonban, hogy a súly pontos megállapítása szinte lehetetlen. A csomagoló eszközök visszaküldéséből azonban — ha a megrendelésre más utalás nincs — megállapítható, hogy mely cégektől szerezték be az árukészletet. így például az 1873. december 3-i jelentés szerint 227 lisztes zsákot a Concordina, 180 darabot a Müller és Becker, és szintén 180 darabot az Erzsébet gőzmalomnak küldtek vissza. Az 587 lisztes zsák mellett 33 rizses zsákot a Rechlni/ cégnek 50 sós zsákot pedig a Burián cégnek juttattak Vissza (I. 400.: 2002.). Időrendben nézve a megrendeléseket és azokon belül az áruk minőségének változását, nemcsak a fogyasztók számának csökkenésére, hanem ízlésük változására is következtetéseket vonhatunk le. Ilyen irányú részletes feldolgozás azonban túlhaladná jelen ismertetésünk kereteit és ezért csak nagy vonalakban tudunk rá utalni. Az ilyen kereskedelem és munkáséletforma-váitozással összefüggő jelenségeknek csak a társulat anyagbeszerzésére alapított áttekintésében a legfőbb hibaforrás ott rejlik, hogy a munkások milyen mértékben szerezetek be ott szükségleteiket. Némileg többet tudunk megállapítani a provizorátus által beszerzett árucikkek idény jellegéről, és egyes árucikkek fogyasztásának évi mennyiségéről. Például a zsír beszerzés 1874 tavaszától kezdve jelentkezik nagyobb tételekben, a szalonnáé pedig 1874 nyarától. Április 23-án 10 hordó disznózsír (II. 122.: 619.), május 9-én pedig már ismét 10 hordó ^amerikai zsírt" (II. 147.: 689.), július 18-án 15 mázsa szalonnát kértek mielőbbi leküldésre (II. 339.: 1024.). Ezt még augusztus 24-én sem kapták meg (II. 432.: 1207.), és ez a tény volt az egyike azoknak, amely a BI és az IZ között kirobbantotta az ellentéteket. Ennek a mulasztásnak a jegyében fordult ugyanis november 4-én Zemlinszky közvetlenül a szegedi Bermüller József céghez, hogy attól az évi szükséglet fedezésére ajánlatot kérjen. Eszerint a provizorátus évi szükséglete „levegőn szárított nyers szalonnából 200 mázsa, füstölt szalonnából 200 mázsa, disznózsírból pedig 500 mázsa". A fenti mennyiségek szállítását havi, megközelítőleg egyenlő nagyágú, de a téli hónapokban valamivel nagyobb részletekben kérte (II. 578.: 1504.). Nagy a szappan fogyasztás is. Ezt általában 20 mázsás tételekben rendelték meg. Például szeptember 29-én, szintén az IT útján (II. 511.: 1349.). 1875. január 23-án azonban Zemlinszky a szappan ellátás ügyében is a szegedi Bermüller céghez fordult, és kérdést intézett hozzá, hogy az évi 160 mázsát kitevő mennyiséget milyen feltételek mellett tudja Salgótarjánba elküldeni (II. 756.: 86.). A BI tehát ezen a téren is függetleníteni szerette volna magát az IT-tól. Meglepően sok babkávét, és ennek arányát tekintve meglepően kevés pótkávét, főleg „fügekávét" rendeltek. Ebből is általában havi részletekben folyt a beszerzés. Babkávéból például 15—20 mázsás tételekben, de a legkülönbözőbb fajtákból. Szinte azt lehet mondani, hogy a BI végigpróbálta az összes beszerezhető fajtákat. 1873. január 24-én például arra kérte az IT-ot, hogy a februári kávészükségletük fedezésére olcsóbb kávéfajtát, névszerint a jóminőségű „Langerát"-t, küldjenek (I. 517.: 161.). Nem lehettek azonban ezen a téren sem megelégedve az IT beszerzéseivel, mert 1874. november 10-én Zemlinszky a hamburgi Friedrich Müler cégtől rendelt 20 mázsa „Santos No 1" jelzésű kávét. Azt, hogy ez alkalommal nem elsőízben lépett üzleti kapcsolatba a BI a köz210