Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

hogy az általa beszerzett cikkeket megfelelő kereskedői haszon hozzáadásával kell a munkásoknak „eladni". A vita lényege — mai szemmel tekintve — az volt, hogy Zemlinszky szívósan törekedett állandó lakással bíró, és megélhetési körülményeivel viszonylag megelégedett bányamunkás törzsgárda kialakítására. Ezért kifogásolta az IT „kettős kizsákmányolására irányuló törekvéseit. Zemlinszky álláspontját a minél nagyobb osztalékra törekvő részvényesek érdekeit képviselő IT nem igen tudta méltányolni. A vita 1874 végén (a folyamatot csak részben tudjuk követni) Zemlinszky részleges győzelmével végződött. Lássuk azonban az árubeszerzés ezen időszakáig terjedő néhány fontosabb mozzanatát. Az árubeszerzés alakulása Forrásunk anyagában látszólagos rendszertelenség tapasztalható az árubeszerzés területén, mivel a rögzített igények a készletek csökkenésének megfelelően jelentkeztek. Jellemző, hogy a BI nemcsak az IT, hanem a saját maga kereskedelmi kapcsolatai felhasználásával is rendelt árucikkeket, ami azután majd a kifizetéseknél okozott bonyodalmakat. Voltak azonban „közös" ügyleteik is. Például, őrletés céljából, Szilárdy Ödön helybeli birtokostól is vásároltak búzát. Ez a búza az 1873. augusztus 23-i jelentés szerint „selejtes minőségű volt, kevert gyommagvakkal. Mi azonban nem tartjuk kívánatosnak a kifogásemelést" (I. 136.: 1423.). Az hogy a BI Szilárdytól még a rosszminőségű búzát is hajlandó volt átvenni, összefügg a köztük ekkor javában dúló regale-pörrel, amelylyel kapcsolatban megegyezésre számítottak a társulat részéről. Minőségi kifogásoktól egyáltalában nem riadt vissza Zemlinszky a pesti cégekkel kapcsolatban sem. 1873. augusztus 29-i jelentésében ezeket írta: „A provizor azt jelentette, hogy a Concordia gőzmalom termékei a legutóbbi időben silányabb minőségűek mint a többi malomé. Ezért kérem, hogy ott többet ne rendeljenek. Ezzel szemben az Erzsébet malom lisztjei különösen jó minőségűek. Kérjük, hogy a Il-es rozslisztet a losonci István malomnál rendeljék meg" (I. 149—150.: 1463.). Ebben az ügyben azonban — a szeptember 2-i jelentés szerint — már felbukkant a kettős, az IT és a BI részéről történő rendelés problémája. Eszerint: „Kérjük, hogy szeptember hó folyamán a II. számú rozslisztből szíveskedjenek 120 zsákkal küldeni és pedig 30 zsákkal azonnal, a többit heti időközökben, 30 zsákos tételekben. Ezután mi a losonci gőzmalomtól szerezzük be a Il-es rozslisztet, mert az csak szeptember második felétől tud rendelkezésünkre állni" (I. 163.: 1489.). A szalonna beszerzését is központilag intézték. A fenti, szeptember 2-i jelentésben például ezeket olvassuk : „Ma kaptuk meg a Beiméi és Herz cég szalonna küldeményét, amit mi, rossz minősége ellenére átvettünk". Kijelenti azonban a BI, hogyha a cég 418 ft 14 kr értékű második szállítmánya is ilyen minőségű lesz, akkor azt füstölt szalonna címén nem veszik át. A szeptember 4-i jelentésből kiderül, hogy a második szállítmány sem volt kielégítő minőségű, és ezért azt Zemlinszky visszaküldte a Beiméi és Herz cégnek. (I. 170.: 1505.). A BI ilyen intézkedései természetesen nemcsak az árut küldő cég, hanem az azt megrendelő IT számára is problémát jelentettek. Jóformán nincs olyan jelentése a BI-nak, amelyben élelmiszerek és más fogyasztási cikkek megrendelését ne kérné az IT-tói. 1873. november 10-én például 25 mázsa füstölt szalonna, 10 hordó zsír, 20 mázsa kávé, 20 mázsa szappan és 10 vég kalmük vászon; november 13-án 10 göngyöleg rizs: november 19-én 209