Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

A különféle juttatások, illetve a kívülállók bizalmának megnyerésére irányuló törekvések gyakran komoly üzleti, a konkurencia legyűrésére is lehetőséget nyújtó eredményeket hoztak. Ilyen vonatkozásban igen figyelemre méltó mindaz, amit a társulat szenével konkurráló kisterenyei szén esetében történt. Zemlinszky 1875. január 14-én kelt jelentésében ugyanis a következőket olvassuk: „Szénexpeditoraink révén tudomásunkra jutott, hogy a terenyei szén átvételét a MÁV megszüntette, a mozdonyvezetők ugyanis néhány út után már megtagadták ezzel a szénnel a tüzelést. Polgár Péter, az első fütőházi főnököt január 1-vel Miskolcra helyezték át. ö a mi szenünk jelességéről meggyőződött. Ugyanezt az újnál is el kell érnünk. Az a körülmény, hogy a (mozdonyvezetők megtagadták a terenyei szén felhasználását, egy adandó időpontban támogatást jelent a miénk számára" (II. 735—736.: 52.). Lehetséges, hogy a mozdonyvezetők állásfoglalásában része volt a fűtőházi főnöknek is. Egy azonban biztos: 1877 januárjában és februárjában több vagon kedvezményes áru szenet kaptak a hatvani állomás vonatkísérői (IV. 497.: 25., 531.: 74., 576.: 131.), júniusban pedig az ottani állomásfőnök (IV. 774.: 668.). Mindez azonban csak annyit bizonyít, hogy a társulat „megbecsülte" az érdekeit előmozdítók fáradozásait még akkor is, ha azok „kis emberek" voltak. Ezt bizonyítja a saját tisztviselőit és munkásait illetően — bizonyos rangsor betartását is figyelembevéve — mindaz, amit a provizorátus az árubeszerzések terén tett. A társulatilag szervezett áruellátás A munkások élelmi- és fogyasztási cikkekkel való ellátásáról a legnagyobb mértékben igyekezett gondoskodni a BI. Tevékenységének törvényesen biztosított alapjaira Zemlinszky mutatott rá az 1875. március 1-én, a besztercebányai bányakapitánysághoz írt magyar nyelvű levelében: „Múlt hó 14-én 58. sz. a. kelt becses megkeresése folytán van szerencsénk válaszolni, miszerint a salgótarjáni kőszénbánya társulat igazgatósága az általános bányatörvény 131. §-a 9. pontját oda értelmezvén azon tápszerekhez, melyekkel a tulajdonos jogosítva van saját személyzetét iparszerű nyeremény nélkül ellátni, ételek, valamint italok is tartoznak, személyzete irányában ily értelmeben el is jár. Megjegyzendő azonban, hogy italok idegen személyeknek semmi szín alatt nem szolgáltatnak ki" (III. 47.: 183.). Zemlinszkynek ez a levele az italméréssel kapcsolatos regálé ügyében keletkezett, és ezért hiányzik belőle az egyéb árucikkekkel való ellátás törvényadta lehetőségére való hivatkozás, amit senki sem kifogásolt a re^ale-vita során. Az előzőek során már láttuk, hogy a munkások bérének 35,3 °/

0-a a provizorátus, 7,3 %-a pedig a magazin számára került levonásra. Ügy véljük, hogy a „provizorátus" számára levont tételek az élelmiszerek, a „magazin" számára levont tételeke pedig az egyéb használati tárgyak beszerzéséből adódtak, bár erre forrásunkban sehol sem találunk utalást. Következtetésünket a gyakorlati igények és a »megrendelt élelmiszerek nagy mennyiségéből vontuk le. Az élelmiszerekkel és egyéb fogyasztási cikkekkel való társulati „kereskedés' komoly ellentétek kirobbantója volt a BI és az IT között. Zemlinszky, mint bányaigazgató, azon az állásponton volt, hogy a beszerzett jóminőségű cikkeket minden felár nélkül, csak a szállítási költségek arányos hozzáadásával kell a munkásknak „továbbadni"). Ezzel szemben az IT azt az álláspontot képviselte; 208