Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

a vasúti felügyelet által fel lettünk szólítva" (I. 576.: 293.). Valószínű, hogy a tolatásra' érkező szerelvények biztonsága érdekében történt. A pályaőrök biztonsági szolgálata keretébe tartozott az is, hogy az iparvágány és a bányavasúti pálya közelében fekvő területek mozdonyszikráitól keletkező tüzeit azonnal jelentsék. Aratás idején pedig fokozottabb mértékben ügyeljenek a termés biztonságára (II. 386.: 1874. VIII. 4., 1114.). A rakodóknál történő kisebb-nagyobb kisiklások és vagonösszekoccanások nemcsak szállítási fennakadásokat, hanem a társulat részéről a MÁV-nak fizetendő ponálékat is maguk után vonták. így például még 1875. március 15-én is hosszas jelentést ír Zesmlinszky a január 2-i, 7-i, 11-i, 14-i és 15-i esetekről, amelyek gyakoriágáról fél hónap egymást követő, napi dátumai is tanúskodnak (III. 80—82.: 292.). Mindez nemcsak a bányatársulatot, hanem a zagyvái rakodónál közös vasúti elágazással érdekeltté tett „vasfinomító"-t is érintette. így jött létre azután egy olyan megállapodás, hogy itt, a harmadik vágány lefektetése után, két vasúti őrt biztosítottak. Az egyik éjjel, a másik nappal teljesített szolgálatot, az itt épített őrházban, és egyikük fizetéséhez a társulat, a másikéhoz a vasfinomító járult hozzá (IV. 215.: 622.). Ez az 1876. augusztus 7-i jelentésben olvasható megoldás azonban nem csökkentette a vitalehetőségeket, sőt most már vasfinomítót is bevonta a vitázok körébe, amint az az 1877. október 12-i jelentésből kitűnik (IV. 954.: 937.). A tisztviselők, az irodisták és a segítőik A tisztviselők éles elkülönülése a munkásoktól és egyéb alkalmazottaktól kiderül forrásunk hatalmas adathalmazából is. Életmódjukra nézve azonban ismét csak a közvetett adatok vannak többségben, és azokra főleg a lakáskörülmények vizsgálata során fogunk rámutatni. Ilyen volt például az, hogy igényt tartottak kertjeiknek a megmunkálására (I. 319.: 1873. X. 25., 1829.), vagy hogy külön kaszinó helyiség álljon rendelkezésükre az „étkezőház"-ban (I. 164—166.: 1873. IX. 2. és 3., 1489 és 1496.). Kedvezmény volt például az, hogy az IT, a BI több tisztviselője számára vasúti szabadjegyet eszközölt ki. Zemlinszky 1874. január 27-i leveléből kiderül, hogy 1874-re csak a MÁV salgótarján-pesti vonalszakaszára kaptak szabadjegyet. Kéri az IT-ot, hogy „az egész északi vonalra terjesszék ki ezt a kedvezményt, mert Füleken, Losoncon, Besztercebányán, Selmecbányán és Balassagyarmaton sok elintézni valónk van" (I. 512.: 153.). Az IT ugyanis eredetileg úgy vélte — amint az több adatból kiderül — hogy a BI tagjainak Pestre való utazása főleg az IT-i üléseken való részvétele miatt fontos. A többi utazásra útiköltséget és napidíjat vélt helyesnek (Pl. IV. 599— 600.: 1877. III. 10., 168.). A forrásanyag természetéből is következik, hogy sokszor találunk adatokat a pénztáros és a könyvelők tevékenységére. Tárgyalt időszakunkban a pénztáros feladatai közé tartozott a munkabéreknek és a számláknak hivatali helyiségen kívüli, helyszíni kifizetése, illetve bizonyos pénzösszegek másutt való átvétele is. Az ezzel kapcsolatos nehézségek leküzdése érdekében Zemlinszky 1873. augusztus 21-én a következő kéréssel fordult az IT-hoz: „Pénztárosunk gyakran jut abba a helyzetbe, hogy az állomásról 3000 ft-ot kitevő összeget, többnyire kiscímletű bankjegyekben kell elhoznia. Ezért egy kulccsal zárható aktatáska beszerzését kérjük számára" (I. 130.: 1412.). Az augusztus 23-i levél pedig még azzal is megindokolta a kérést, hogy a rendelkezésünkre álló levéihordótáska 205