Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

„túlnagy, és annak a pénztáros úr által vállon vagy kézben való hordozása nagyon kellemetlen" (I. 136.: 1423.). A pénztár pénzkészlete, mivel az inkasszó túlnyomó többsége az IT budapesti számlája javára történt, meglehetősen csekély volt. A bérfizetésekhez, vagy a kisebb-nagyobb helyi kiadások fedezéséhez rendszeresen kértek pénzeszsákokban küldendő összegeket. Például: 1874. február 11-én, a 20-i bérfizetéshez 17.940 ft-ot a következő címletekben: 9.000 ft-ot 10 ft-os, 4.000 ft-ot 5 ft-os, 4.000 ft-ot 1 ft-os bankjegyekben, 900 ft-ot 20 és 10 kr-os ezüst- és 40 ft-ot 1 kr rézérmékben (I. 545.: 238.). A bérek fizetése bércédulék alapján történt. Ezeket a könyvelőség állította ki és általában 10.000 darabos tételekben rendeltek meg az IT útján (Pl. III. 763.: 1876. V. 17., 205.). A BI tevékenységének egyik legfontosabb részét a szénmegrendelések hiánytalan és pontos kielégítése jelentette. Ezeknek a rendeléseknek az adminisztrálása pedig, ahogy azt az 1873. szeptember 12-i jelentés előadja, a következő módon történt : „Hozzánk (vagyis magához a Bl-hoz — B. J.) és a szénszállítók csoportjához különböző címeket hoz a posta. Idáig úgy volt, hogy az előbbieket a mi hivatalszolgánk, az utóbbiakat a szénszállítók mindenese (a német szövegben is „Mindenes" — B. J.) volt köteles a postáról elhozni. A szénszállítás személyzete 3 írnokból és egy mindenesből állt. Ezek száma most egy írnokkal és a mindenessel csökkent, de a szállítómunkások hosszabb betegsége miatt a két személy tökéletesen el tudja látni az üzleti feladatokat. A mindenes helyett reggel 6 órától 9 óráig egy napszámost alkalmaztunk, aki kitakarítja a szállítási irodát és az igazgatósági irodáról el elviszi a postát" (I. 193—194.: 1549). Azt, hogy a későbbiek folyamán miként rendeződött ennek a fontos és nagy pontosságot kívánó munkakörnek személyzeti háttere, nem tudjuk forrásanyagunkban nyomon követni. Azt azonban, hogy nem volt mindig hibamentes a szállítási irodában tevékenykedő napidíjas irodisták tevékenysége, egy 1877. június 20-án kelt jelentésből tudjuk meg. Eszerint „a szénexpedíciót, több okból kifolyólag, szükséges volt a napidíjasok között felosztani. A megbetegedések és a nagy forgalom miatt — amikor a munka a késő éjszakáig folyt — az expeditőrök (a szállítást intézők) közül az egyiknek a másikat kellett helyettesítenie. Emellett ezeknek a napidíjasoknak a saját speciális munkájuk elvégzéséért is felelniük kellett". így azután Kuna napidíjas feljegyzéseiben több iráshiba fordul elő és ez alól Schiller napidíjas sem kivétel (IV. 769.: 664.). A tisztviselők körébe tartozott még a különféle ellenőrzés. Így például az 1874. szeptember 11-i jelentés szerint a hordókban érkezett zsírszállítmány súlyhiányát két tisztviselő közösen állapította meg

4 és vette jegyzőkönyvbe (II. 470.: 1283.). Vagy például az 1875. június 14-én, a bécsi Stalling, Ziern és társa cég által szállított tetőfedő kátránypapírok elhelyezését kifogásoló levélben Zenilinszky arra hivatkozott, hogy „a vezető tisztviselőknek nem áll módjukban tetőről tetőre járva" ellenőrizni a cég által kiküldött munkások tevékenységét, és ezért kéri a hibák kijavítását (III. 273.: 609.). Az irodák bútorairól és berendezési tárgyairól is történik említés. Ezek körében igen fontos volt a pontosan járó óra. Például 1873. szeptember 23-án azt kéri a BI az IT-tól, hogy a szőrösi (inászói) iroda számára olyan fajta fali ingaórtá rendeljen, mint amilyet a salgótarjáni tisztviselő-étterem számára küldtek (I. 222. : 1609.) Több elszórt adatból tudjuk, hogy az irodákban különböző méretű petróleum lámpával világítottak (Pl. I. 549.: 1874. II. 13., 243.). Ezek mind zománcozott ernyőjű, asztali lámpák voltak és csak nagyritkán tört el belőlük egyegy (II. 502.: 1874. IX. 25., 1332.). A bútarzajtról azonban vajmi kevés megfog 206