Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

nék igénybe, amelyek — ami gyakran megtörténik — pár nélkül állnak az istállóban" (II. 392—393.: 1179.). A rakodási felügyelők Nem állapítható meg, hogy külön erre a feladatra alkalmazott „altisztek" vagy csak az egyes munkacsapatok „brigádvezetői" sorából kerültek-e ki? Valószínű, hogy mind a két kategóriából akadt közöttük munkafeladat elvégzésére alkalmas ember. Fontos szerepük volt a rakodási felügyelőknek abban, hogy a MÁV állomásról, illetve a rakodókról (a rámpákról) elszállítandó szén tisztán és hiánytalanul kerüljön a vagonokba. Munkakörüket így írja le az 1874. augusztus 7-i jelentés: „Az egyes rakományokért a rakodási felügyelők a felelősek, akiknek kötelességük a rakodásnál minden egyes vagont kitakaríttatni — például az idegen anyagokkal beszennyezett vagont kitisztíttatni — és a rakodásra felügyelni" (II. 298.: 1124.). Sokkal többet mindennapi munkájukról nemigen tudunk. Következtetéseket azonban levonhatunk a naponta berakásra kerülő vagonok kisebb vagy nagyobb számából, a néha kifogásolt súlyhiányokból, vagy éppen a szén szennyezettsége miatti panaszokról. Ezek azonban igen ritka esetek és így nyilván jól és pontosan végezték feladataikat. A pékek A pékekre vonatkozó adatok is közvetettek. Van azonban egy-két kifejezetten velük is foglalkozó. így például megtudjuk, hogy a pékek 1873 nyarán fizetésemelést kaptak. Ennek mértékével a saját személyét illetően — vezetőjük, a pékmester nem volt megelégedve, és panasszal fordult az IT-hoz. Zemlinszky az 1873 augsztue 3-i jelentésben erre nézve így nyilatkozott: „A pékmester azért kapott kisebb fizetésemelést mint a péklegények, mert ő szolgálati lakást és tüzelőt is kap és azonkívül már idős ember is" (I. 97.: 1972.) Ez az állásfoglalás nyilván nemcsak a pékmesterre, hanem általában az idősebb társulati alkalmazottakra is érvényben volt. A pékek éjszakai munkájáról tanúskodik, hogy 1874. július 2-án a BI, az IT útján 100 rőf „megadott minta szerinti" petróleumlámpákba való bélt rendelt'' a provizorátus péksége" számára (II. 293.: 954.). Vagyis a pékség közvetlen felügyeleti szerve a BI gazdasági vezetősége (provizorátus) volt. Következésképpen a provizorátus által megrendelt lisztmennyiséget a pékség használta fel bár fennáll annak a lehetősége hogy bizonyos miennyiséget a munkások vásároltak meg a kantinban. Biztosat azért nem állíthatunk, mert a pékség havi elszámolásait negyedévenként felküldtek az IT-nak (I. 327.: 1873. X. 30. — 1840.). A jelentésekben található havi lisztszükségleti kimutatásoknak pedig az a hibájuk, hogy nem tudjuk ellenőrizni, mit értettek súlyban, amikor a mennyiséget zsákszámban határozták meg. Például 1873 novemberére (I. 326.: 1873. X. 30., 1840.), és 1874 márciusára (I. 584.: 1874. II. 27., 304/306.) a következő igényt jelentették be: 202